A szalagcím írja le talán a legjobban az undergroundot és azt, ami körül veszi ezt az egészet. Folyamatosan változásban van minden, mi is. Főleg mi... Mindig hallottuk a pletykákat, hogy "ez tényleg az utolsó év" tudtuk mindig is, hogy vége lesz, de senki se akarta komolyan venni ezt az egészet. Aztán győzött a Nagy Testvér és tessék, nincs Dürer Kert. Illetve, talán ez így nem lesz igaz!

Hosszú-hosszú idő telt el az utolsó Fekete Zaj fesztivál óta. Majd’ 2 hónap, pedig mintha csak múlt héten lett volna. Mégis, nem tudjuk kiverni a fejünkből... Az egyetlen éjszaka ért, egymás dorkós-bakancsos lábára tipró muzikális élmények olyan sűrűek voltak – na jó, kit akarunk átverni: 2014 első fele annyira gazdag volt mindenféle faszagányos koncertekben – hogy csak mostanra sikerült összekaparni azt, ami ama szeszgőzös, borult, mégis egyáltalán nem sötét éjszakán történt, mikor eltemettük a Zajt. Elnyomott szivarvégekbe, habos szélű sörös poharakba, transzban elhagyott zenekaros pólók és maradék merchhegyek alá.

Eddigi életem legszebb gyászmiséje volt.