Nem kicsit tűnt kockázatosnak ezt a régi vágású, valamelyest a nosztalgia-faktorra is építő hard rock csomagot a Dürer nagytermébe lapátolni, és a kezdéskor lézengő alig harminc ember igazolni látszott az aggályaimat. Sokadszorra is megerősítést nyert azonban az időtlen mondás, miszerint aki mer, az nyer, és Johnny Gioeli valóságos népünnepélyt vezényelt le, amelyhez képest az októberi pozsonyi bulira afféle zártkörű retro rock partiként tekinthetünk vissza.

Ismét egy este, amely a zene időtlenségét példázza. A fellépők eleve eltérő korosztályok képviselőiből kerültek ki (a zenekarokon belül is!), és a valamivel száz fölötti létszámú közönség összetétele is az elképzelhető legvegyesebb volt ebből a szempontból. A Pozsony óvárosában található Randal étterem-söröző része egyre lepusztultabb képet mutat, maga a klub viszont – már csak az aktuális koncert-felhozatalát tekintve is – él és virágzik.