A svédek doom-metál zászlóshajója már a tizedik stúdió albumát adja ki. A 2007-ben megjelent King Of The Grey Island-en mutatkozott be az új énekes Robert Lowe aki a Solitude Aeturnus soraiból érkezett. Bár nem vagyok trú fanatik, azért munkásságukat a múltban is figyelemmel követtem és bár pályájukban voltak elég nagy hullámvölgyek kiváló és kevésbé kiváló albumokkal, közel 15 év után még mindig itt vannak.
És nemcsak hogy itt vannak, hanem még jól tolják tizedjére is. Zenéjükben továbbra is megvannak a súlyos Black Sabbath, és Trouble motívumok, de a klasszikus heavy metál elemek is szép számmal képviseltetik magukat. Doom zene révén nem újdonság, de a hol begyorsuló, hol belassuló dalszerkezetek is élnek, ráadásul olyan bika riffeket sikerült most is írni, ami leszakítják az ember fejét. Élőben pedig nyílván még hatásosabban működnek ezek a dolgok. Viszont sok most a búbánattal teli lassú dalszerkezet, ami nem teszi lehetővé a lemez könnyű befogadását.