Amikor anno tizenéves pöcsköszörű koromban a bátyámmal rongyosra hallgattuk a Die Krupps The Final Option lemezét, álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer koncerten fogom üvölteni a Fatherland-et, s nem csak a szobában próbálom felülkiabálni a magnót. Azóta sok idő eltelt, sőt a legutóbbi lemezük, a nagyon elektro-ra sikerült The Machinists Of Joy engem finoman szólva sem is vett le a lábamból, de ha már a Dürer vendégül látta a német nagymestereket, akkor ott kell lennem - már csak a régi kedvencek miatt is.

Két banda vezette fel az estét, és meggyőződésem volt, hogy az első bandát, a Chant-ot annak rendje és módja szerint át is ugrom, köszönhetően annak, hogy rendesen bepálinkáztunk és besöröztünk - természetesen a bátyámmal a történelmi hűség kedvéért. Ám egy jókora csúszás miatt épp sikerült a Chant koncertére beesni.