Egy albumra mindig felhívja a figyelmet, ha a megjelenése előtti időszakban valami balhésabb, érdekesebb, tragikusabb dolog történik a zenekar háza táján. Míg Randy Blythe esetében szinte az egész (nem csak) amcsi metalszíntér egy emberként állt ki az egyébként pöpec friss albummal dózeroló Lamb of God mellett, az Enablernél kicsit csavartabb lett a sztori. De legalább a figyelem valamennyire megvan.