Vajon el tudjuk-e csípni azt a pillanatot, amikor egy rocklegenda megszületik? Mert mikor már a nevét is tudjuk, és rajongunk érte, nem gondolunk arra, hogy honnan indult, kik segítették a pályáját, és milyen irdatlan munka van mögötte. Egy olyan fiatalemberrel beszélgetünk, akiknek minden esélye megvan arra, hogy a nevét hamarosan mindenki megismerje, mert hiszen megvan benne az a két dolog, ami a sikerhez kell: tehetség és kitartás.

Boltsek Andrea: A Munkácsi Tamás MySpace oldal tartalma egy olyan zenész benyomását kelti, nem beszélve a zenékről, mint aki már évtizedeket töltött el a pályán, pedig még csak 23 éves vagy. Ehhez képest komoly zenei múltad van. Úgy tűnik, hogy ez nálad nem csak egy fellángolás a zene iránt. Mesélsz nekem erről?

Munkácsi Tamás: Sziasztok. Nem, ez nem egy fellángolás. Egész eddigi életem a maximalizmusra építettem.
Ha valamibe belekezdek végig is viszem addig nem nyugszom. Reális álmok, célok vannak előttem, minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy ezeket megvalósítsam.
Szép emlékek vannak mögöttem a koromhoz képest, nagyon jó zenészekkel zenéltem együtt, de most úgy érzem a jövőbe, kell tekintenem.

BA: 2004-2005-ben a Symbolban nyomtad. Itt még „csak”  gitáros voltál, vagy írtad a nótákat is?

MT: Eleinte természetesen csak beilleszkedtem a zenekarba, később már részt vettem a dalok írásában. Hihetetlen nagy kihívás volt ez akkortájt még nekem. Egyedül gitározni egy zenekarban, előtte lévő zenekaraimban, mint ritmusgitáros vettem részt.

BA: Mi inspirálja a zenéidet?

MT:Ez egy igen érdekes kérdés. Van, aki azért csinálja, mert pénzt lát benne vagy csak feltűnésképpen. Kezdetben én is így voltam. A fociból ellustulva rájöttem ez is tetszik a csajoknak. Egy szónak száz a vége egyetlen egy dolog inspirál: az érzéseim. Minden perc, amit átéltem, ha úgy tetszik a múltam feldolgozása.