A Black Sabbath kétségtelenül Ozzy Osbourne-nal lett klasszikus, de az elvakult hívők egy csoportja ugyanakkor a 80-as évek elején Ronnie James Dio-val felvett Heaven And Hell című lemezt nevezi etalonnak, sőt még elvetemültebbek nem átallják az 1992-ben szinten vele készített Dehumanizer-t minden idők legjobb Black Sabbath albumának titulálni. Akárhogy is van, az szikár tény, hogy amíg Dio mester maga a rocktorok, Ozzy ma nehezen jutna tovább a Megasztár megyei selejtezőjén, ha egyáltalán.
Tony Iommi és Terrance „Geezer” Butler együttműködése Dio-val mindig csak egy két lemezre szólt, hiszen az énekes inkább jól bevált szólópályában építgette karrierjét, de Ozzy bátyóval még együttműködni sem nagyon lehetett az elmúlt évtizedekben. 2007-ben aztán úgy alakult, hogy a második leghíresebb Black Sabbath formáció újra összeállt: Dio a mikrofon mögött, Iommi és Butler nyakba akasztott gitárral – utóbbi basszussal –, míg a dobok mögé Bill Ward helyett Vinnie Appice ült, de hát ő sem ismeretlen a Black Sabbath történetében, mert példának okáért az 1980-as Mob Rules-on ő verte a bőröket.
A banda neve azonban valószínűleg egy későbbi pereskedést megelőzve Heaven And Hell lett, 2007-ben a szerencsések a PeCsa szabadtéri színpadán is elcsíphették a zenekart.. Röviddel ezután kiderült, az együttműködésből lesz lemez is.
Ez lett a The Devil You Know és tökéletesen megmutatja, hogy a Black Sabbath miért vált a rocktörténelem részévé. Iommi és Butler tökéletes együttműködése jól lemérhető minden egyes nótán. Dio túl jól is énekel néha ehhez a zenéhez és az is vitán felüli, hogy bár zenekarok százaira volt korábban hatással a BS, még ma is van mit tanulni ezektől a nyugdíjas korú emberektől.