RockStation

A szivárványon innen és túl

2022. június 12. - KoaX

dio_konyv.jpg

Továbbra is ömlenek a zenészekkel, a zenével foglalkozó könyvek a könyvesboltokba. Hol underground zenekarok zenészeiről olvashatunk, hol meg a világ legnagyobb sztárjairól. Amikor megtudtam, hogy Ronnie James Dio-ról is hamarosan megjelenik egy életrajzi könyv, egyértelmű volt, hogy egyből rávetem magam ahogy megjelenik. A Rainbow In The Dark került most terítékre.

Az első emlékem Dio-ról, hogy óvodás koromban otthon megtaláltam a We Rock albumot és nagyon tetszett a borítója, így egyből szóltam a szüleimnek, hogy én ezt most nagyon meg szeretném hallgatni. Nem lettünk örök barátok, de azért néha vannak olyan időszakok, amikor előkerül egy-egy album, amin Ronnie James Dio énekel. A könyv kis csúszással jelent meg, de rettentően megőrültem mikor meghozta a futár. Kíváncsi voltam a borítóra, valamiért ez a kék árnyalat nagyon lenyűgözött. Ilyenkor általában először belelapozok, hogy milyenek a fejezet címek, mennyi kép lesz benne, mennyi oldalon keresztül vár rám a csoda. 

Már most lelövöm a poént. A kétszázhatvan körüli oldalszám olvastatja magát, eszméletlen módon. Én is azt vettem észre, hogy azért nem olvasok már csak este, mert elfáradt a szemem. Amúgy, ha tehettem volna körülbelül egy nekifutásra elolvastam volna szívem szerint. A könyv nem a megszokott módon kezdődik. Mivel ezt még Ronnie írta így egy elbeszéléssel nyitunk. Itt ért egy kis csalódás, ugyanis a könyv nem jut el addig, amíg Ronnie beteg lesz, plusz a Sabbath-os visszatérés sem szerepel benne. A nyolcvanas évek közepe-vége felé megállunk, amikor is teljesült gyerekkori álma.

A bevezetés után szokásosan neki is ugrunk a gyerekkornak. Történetek tömkelege ömlik ránk, kicsit olyan nekem, mint a Scott Ian-es könyv. Egyik story-ból ugrunk a másikba, nincs üresjárat. Kimondottan tetszik, hogy végre egy rockzenész, akinél nincsenek otthon családi zűrök (oké, Peter Steele-nél sem voltak) és nincsenek különösebben nagy drogproblémák (na, Peterre ez már nem igaz, sajnos). Mivel Ronnie rettentően szeretett olvasni, így a könyv nyelvezete rendkívül jó. Nincsen túlbonyolítva, mint teszem azt a Burzum-könyvben, ellenben azért sokkal műveltebb, mint a Cavalera-könyv. Sokan azt gondolják, hogy Dio egy mesehős volt, ami végül is igaz lehet, ettől függetlenül hozzám nagyon közel került az alacsony énekes. Megtudhatjuk az által népszerűvé vállt ördögvilla honnan is ered, illetve mi a pontos jelentése. Amúgy ez nagyon érdekes, érdemes kicsit utána nézni. Persze, ahogy telt múlt az idő a kis Ronnie cseperedett és jöttek a kisebb-nagyobb stiklik és persze az egyre komolyabb zenekarozás.

dio.jpg

A zenekarozással azonban jönnek az egyre nagyobb kalandok. Én azt hittem Anthony Kiedis a nagy "közúti baleset" túlélő, de Ronnie-t sem kell félteni. Szerencsétlennel történtek olyan dolgok, hogy azt az ember nem szeretné átélni. Az meg a másik érdekesség volt a számomra, hogy ezek a suhancok mennyit kerestek a hetvenes-nyolcvanas években. Akár még az ELF előtt, akár a Rainbow-ban Ritchie Blackmoore mellett, akár a Dio-ban egy zenész. Azért az ezerhétszáz dolláros heti bérnek, szerintem még most is örülne itthon bármelyik zenész. Apropó Blackmoore, érdekes fazon és tipikus zenekari story az egész. Aki zenélt valaha hosszabb ideig egy zenekarban, az biztos átélt hasonlót. A könyv vége felé, amikor már megvan a Dio kitérnek kicsit Wendy-vel való kapcsolatára is. Hiába tűnik úgy, hogy habos torta volt az életük, azért a sorok között érezni azt, hogy itt sem volt minden rendben. Biztos vagyok benne, hogy Ronnie sem volt egy könnyű ember, habár mindig nagyon barátságos képet mutatott, de a feleségének és egyben a managerének lenni tuti, hogy nem volt könnyű dolog.

Összességében egy nagyon kellemes olvasmány  a Rainbow In The Dark, ami kicsit arra sarkalja az embert, hogy belehallgasson a régebbi heavy metal zenékbe is. Én a könyv olvasása után pár napig pörgettem jó pár anyagot, amin énekelt a főhősünk. Érdemes befektetni a könyvbe, mert tényleg érdekes olvasmány, amiből sok olyan infót megtudhatunk, amit lehet csak az igazi nagy rajongók ismernek. Kíváncsian várom, hogy lesz-e folytatás.

Béke, Szeretet, Metal

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr3917850171

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum