Milyen zenét játszhat egy olyan zenekar melyet Per Wiberg a Spiritual Beggars (meg Opeth) billentyűse és a Clutch dobosa Jean-Paul Gaster hoz létre? Hát nem északi black metált az biztos. Aki valamilyen pszihadelius ősrockra gondolt az nyert egy hangszórót.
A King Hobo gyökerei egészen egy 2005-ben bonyolított Sounds Of The Underground névre keresztelt turné idejére gyúlnak vissza, ahol a fent említett két arc is játszott. Mivel egymás közt is jammeltek egy kicsit rájöttek, hogy ebből még valami jó is kisülhet. Bevették maguk közé Thomas Juneor Andersson énekes/gitárost és Ulf Rockis Ivarsson basszusgitárost és már meg is volt a King Hobo. A négy tagú formáció tavaly ősszel adta ki cím nélküli első lemezét.
Most már az év felénél járunk, jó pár lemezkritika a hátam mögött van. Azonban most volt először, hogy majdnem megcsúsztam a határidővel. Vicces, mert volt, hogy három hétre előre kész voltam, azonban most a King Hobo-val meggyűlt a bajom. A Mauga című új lemeze a zenekarnak már két hete pihen a lejátszómban, de valahogy nem akart beérni. Hallgattam ilyen és olyan körülmények közt, de a nesze stoner zene megközelítés még mindig nem ütött be.