Robb Flynn nem tétovázik. Az epehólyag műtétje után már a zenekarral van lent a próbateremben. A hajtás után láthatjátok, hogyan is készülnek gépfejék a Latin Amerikai turnéra. Reméljük a budapesti bulin is oda fogják magukat pakolni, és egy extra erős programmal tépik majd le a fejünket!

Annak mindig örülünk, ha az egyik kedvenc zenekarunk hazánkba látogat. Viszont, annak már kevésbé, ha kórházba kerül valamelyik tag. Rob Flynn a Machine Head énekes-gitárosának éppen rakoncátlankodik a szervezete. Pontosabban az epehólyagjával van valami komolyabb probléma. Remélhetőleg ez a szeptemberi koncertet nem befolyásolja. Jobbulást Rob! Hajtás után megnézhetitek a ma hajnalban a kórházban készített videóját.

Három év után hamarosan ismét Magyarországon köszönthetjük a mai metal színtér egyik megkerülhetetlen alapbandáját, a Machine Headet. Mintegy a fehérvári fesztiválbuli felvezetéseként jöjjön a Nova Rockon (az osztrák Earshot webzine – http://www.earshot.at – munkatársával közösen) rögzített beszélgetés Phil Demmel gitárossal.

Amikor beszálltál a Machine Headbe, a „Through The Ashes Of Empires” albumon még csak két számnak voltál társszerzője, majd idővel egyre jobban kivetted a részedet a dalírásból. Milyen ma Robb Flynnel dolgozni, hiszen a Vio-Lence soraiban is együtt játszottatok?
Phil Demmel: Akkor még kissrácok voltunk, gimibe jártunk. Az az én bandám volt, én írtam a zenét és a szövegeket is, tokkal-vonóval. Ez meg az ő zenekara, ő írja mindennek az oroszlánrészét. Azon a lemezen három dalhoz is hozzátettem a magamét. Kicsit paráztam a dologtól, hiszen már volt egy bandám, amely Machine Head-jellegű nótákat írt, úgyhogy kezdhettem Machine Head-riffeket faragni... Robb igazán nyitott volt, minden témát meghallgatott, amit csak hoztam, sőt ott is társzerzőként tüntetett fel, amihez aligha tettem hozzá bármit is. A „The Blackening”-re viszont már elég sok jó riffet hoztam. Éreztem, hogy nem megy veszendőbe, amit írok, és ez fokozta az önbizalmamat. Utat nyitottam az arpeggio-szerű stílus felé, harmónia-szólókat és dallamos témákat írtunk, sőt szövegírói csapattá is értünk. Az „Unto The Locust”-ra már nem csupán zenét, de szövegeket is írtam. Én inkább általánosan fogalmazok, nem szeretem az „én, te, ő, ezt csinálom, így érzek” megközelítést. Nem úgy, mint ő. Szóval megvan az egyensúly köztünk. A „Be Still And Know”, az „I Am Hell” és a „Pearls Before The Swine” szövegét is ketten írtuk Robbal, a „Locust” ötlete pedig tőlem jött. A „Locust” nóta áll hozzám a legközelebb amiatt, amit magam is átéltem személyesen. Mindenkinek vannak ilyen élményei.