Mindenkit vár a busz! De ez nem a csodálatos iskolabusz és nem is a legendás 99-es BKV járat. Ezen a buszon mindenki mosolyog a másikra és közben hevesen bólogat. Egy szó, mint száz, ez a Cannabus és az Other Side.
Mindenkit vár a busz! De ez nem a csodálatos iskolabusz és nem is a legendás 99-es BKV járat. Ezen a buszon mindenki mosolyog a másikra és közben hevesen bólogat. Egy szó, mint száz, ez a Cannabus és az Other Side.
Számomra a Whom Gods Destroy belépő anyaga a Sons Of Apollo nyílegyenes folytatása. Bár nem minden tekintetben tekinthető a harmadik S.O.A. lemeznek, de ha a betűtípus mellett a nevet is meghagyják, az Insanium alapvetően passzolna az ottani – utóbb igen rövidnek bizonyult – diszkográfiába. Nézzük a tényeket!
A rockopera kifejezés a hazai közönségnek a közelmúltban jubilált István, a királyt jelenti. A történelemben legalább felszínesen járatosak az 1552-es évhez az egri diadalt kötik. A magyar nyelvű thrash metal rajongói számára Róm Gábriel a borsodi alapítású Remorse – egykori – énekese. A felvidéki Palást település neve pedig a többségnek semmit sem mond. Március végétől azonban a fenti műfaj, évszám, név és helyszín egy mondaton belül is emlegethető.
Az előző évtized egyértelműen a stoner-doom zenekarok évtizede volt, hiszen olyan virágzás volt, amilyet legutoljára a kilencvenes években láttunk. Eszméletlen sok remek zenekar született, vagy vált világszinten ismertté. Ilyen volt többek között az amerikai, Portlandből származó Red Fang is. Akik igaz, hogy már lassan húsz éve működnek, a világhírnév pedig csak 2011/12-ben köszöntött be, de mégis a sikerük alapját a 2009-ben megjelenő, most tizenöt éves Selftitled albumuk ásta meg.
Simán elképzelhető, hogy nem a megfelelő körökben forgok – ebben az esetben vállalom is a felelősséget a hanyagságomért —, de számomra nagyon úgy tűnik, hogy nemcsak mi, hanem a hasonló műfajokban utazó hazai webes fórumok is hanyagolják az angol, Big Big Traint. Róluk szóló magyar nyelvű irományba jómagam csak elvétve botlottam, azok is szinte kivétel nélkül az aktuális vonatos lemezzel foglalkoztak.
A francia kiadó aktuális megjelenéseivel alapvetően könnyű helyzetben vagyok, amikor a bevezetőt kell megírnom. A történelmi és/vagy filozófiai alapokon nyugvó koncepciót az esetek többségében tartalommal a black metal valamelyik ága tölti ki. Természetesen a Corpus Diavolis esetében is black metalról van szó, azonban ez az alakulat nem teljes egészében francia föld szülötte.
A Zajszint podcast második adásában az amerikai Inter Arma zenekar új albumát mutatjuk be. A New Heaven címet viselő anyag a mai napon jelenik meg a Relapse Records kiadásában, mi pedig megosztjuk Veletek a gondolatainkat a lemezről.
A 2020-as Gigaton kapcsán írtam itt a blogon, hogy a Pearl Jam egy felnőtt zenekar, akik immáron felnőtteknek csinálnak felnőtt zenét és nincs is ezzel semmi baj, mert az idő vasfoga a kockás flanel inget is megcsócsálja, egy joviális ötvenes-hatvanas rockzenész meg mégsem mászkálhat régi szakadt göncökben.
A Whores. ténykedése elég könnyen párhuzamba állítható a Helmet-sztorival: Amphetamine Reptile, lemorzsolódó alapfelállás, mindenes frontember, fanatizmus és kütyümánia, zeneimádat és “ipar-undor” csak így lazán címszavakban.
A Black Tusk akárhányszor okoz csalódást, valahogy mégis fenntartja bennem azt a kíváncsiságot, mint amit Max Cavalera. Hiába nem jön be egy-egy album mégis újra és újra nekimegyek az új lemezeknek. Mi az, hogy nekimegyek…. Azonnal kattintok a promós linkre és teljes figyelemmel hallgatom a lemezeket. A semmiből jött a hír, hogy a Season Of Mist gondozásában itt van egy újabb lemez, itt van a The Way Forward.
Egy fiatal zenekar esetében mi mással is kezdhetnénk, mint támpontok gyanánt további zenekarnevek emlegetésével. Nos, a Slope esetében könnyű helyzetben vagyunk, mivel maga a kiadó hívja fel a figyelmet arra, hogy a második lemezénél járó ötös számára mely előadók jelentik az igazodási pontokat. A szemmel láthatóan a húszas éveik elején járó srácok a Red Hot Chili Peppers, a Rage Against The Machine és a Beastie Boys bő három évtizede megjelent lemezeiből merítenek. Alkalmanként szemérmetlenül.
Annyira sok jó zenekar van, akiket minden bizonnyal soha nem fogok látni az életben. Rengeteg argentin, amerikai banda van, akik eszméletlen jó zenét csinálnak, de esély sincs arra, hogy hozzánk elérjenek. vagy a másik ok, hogy egy one man show-ról beszélünk. Ebbe a sorba állt most nálam a Dream Vehicle is, ami egy bizonyos Brandon műve, aki Illinois-ból származik.
A 90-es évek eleje óta aktív német Vanden Plas a múlt héten adta ki a tizenegyedik nagylemezét. A hosszú című The Empyrean Equation of the Long Lost Things megjelenését egy tagcsere előzte meg – ilyen eddig nem fordult elő a kaiserslauterni csapatnál.
Az Alice In Chains egy tipikusan olyan zenekar, akit az apróbb hibáival is imádunk. Akikről nem tudjuk elképzelni, hogy valaha is lehetnek boldogok, elégedettek, vagy szar arcok. Egyszerűen egy olyan zenekar, akit a maga búskomor ábrázatával együtt imádunk. Hiszen arról énekelnek, amit mi is átélünk, ha nem is nap, mint nap, de bizonyos időszakonként biztos. Harminc éves a zenekar leghíresebb EP-je.
Nem igazán értem, miért nem tudott még egy napot várni a High On Fire új lemezének, a Cometh the Stormnak piacra dobásával, így stílszerűen megidézhette volna Pike másik zenekarának, az éppen téli álmát alvó Sleepnek a húzását, akik 6 éve április 20-án, azaz 420 adták ki a The Sciencest. Lehet Matt nem akart felülni a hype vonatra, lehet szakított a jó öreg Mariskával, vagy az is benne van a pakliban, hogy telibe leszarják, és a kiadó dönt.
Kíváncsi lennék, hogy ha csak úgy ideírnám a Peter Garrett nevet, vajon hány olvasónknak lenne fogalma róla, hogy kiről is van szó! Nos, az elsődleges támpont a Midnight Oil zenekar, melyet tapasztalataim szerint itthon is a videoklipje révén a Beds Are Burning dallal, jobb esetben az annak otthont adó Diesel and Dust lemezzel azonosítanak. Az ausztrál formáció azonban közel sem egy egyslágeres/egylemezes csapat, hanem egy tekintélyes múlttal és – reményeim szerint még némi – jövővel is rendelkező zenekar.
A Hocuspony már 5 éve létező formáció, akik rendszeresen csapatnak a budapesti éjszakában és a különböző hazai zenei fesztiválok stabil fellépőinek számítanak. Melegítettek már be a teljesség igénye nélkül például a Bohemian Betyarsnak, a Frank Palermonak vagy a Carson Comanak. A 2023-as Magyar Klipszemléről két díjat is bezsebeltek bemutatkozó klipjeikkel, illetve a Kikeltető inkubátor programján a többszáz jelentkező közül a legjobb 16 közé sorolták őket, szóval számomra ígéretesnek tűnik a csapat.
A Borknagar tagsága a 2016-os Winter Thrice lemezt követően megfeleződött. Raádásul alapemberek távoztak Øystein G. Brun gitáros zenekarából. Külső szemlélőként a leginkább érzékeny pontnak a frontember személye körüli változás tűnt. Vintersorg – aki a Cronian projektben is együtt muzsikál az alapító gitárossal – pótlására ráadásul nem is került sor. A zenekar szempontjából legalább ilyen jelentőségű változás volt Jens F. Ryland gitáros távozása, aki a harmadik lemez óta volt stabil pont. Ezek mellett csak zárójelben kellene említeni a doboscserét, azonban a Leprous révén bizonyára időhiánnyal küszködő Baard Kolstad ütős-fronton generációja egyik kiemelkedő tehetsége.
A Necrophobicot és a Naglfart a hőskorban, a ’90-es évek közepén a Dissection mögött a svéd melodikus black/death metal mozgalom másodhegedűseinek szerepkörében könyveltük el. A stockholmiak azonban a kortársak közül mindent és mindenkit túléltek. Az 1989-es alapítással a mezőny őskövületének számítanak - a debütáló The Nocturnal Silence tavaly volt három évtizedes. Azóta sok víz folyt le a Styx folyón, a Necrophobicot azonban soha nem ingatta meg sem ez, sem a zenei világ aktuális széljárásai.
Oroszországról az elmúlt pár évben nem sok jót hallunk. Ettől függetlenül most hoztunk nektek egy orosz zenekart, akik valami varázslatosat alkotnak. Itt van az Anti-Object Task Force bemutatkozó OKO EP-je.