"Érdemes Pestről idáig eljönni a Rockfeszt miatt?" - szegezi nekem a kérdést egy környékbeli fiatal. Elgondolkodom a válaszon. Helyzetünk speciális: barátaink élnek itt. Összekötjük a kellemest a hasznossal: a vendégszeretet élvezetének közepette megtekintjük a Rockfesztet is. De amúgy is érdemes megtenni a fránya 150 km-t. A Rockfesztnek - igaz, párszázas látogatottságú, meghitt hétvégi programból néhány év alatt "tankcsapdás" tömegrendezvénnyé nőtte ki magát - még mindig afféle "mindenki ismer mindenkit"-jellege van. De ha nem ismersz senkit, valahogy akkor is az az érzésed: régi haverock közt vagy. Ha bénázol a sátorállításnál, rögvest megjelenik öt-hat arc (szerencsére kezekkel együtt), hogy segítsen. A cuccokat nyugodtan ottfelejtheted a sátrad mögött. (Igaz, okostelefonnal és euróval tömött pénztárca tekintetében ezt nem mertem kipróbálni.) A magyarul szót sem tudó szlovák pecsenyesütő kirohan bódéjából üdvözlésünkre, noha már tavaly sem voltunk jó vásárlók. Na és, kérdem én, melyik az a fesztivál, ahol egy tóba fejest ugorva kezdheted a napot? (A hatás 10 doboz energiaital elfogyasztásával egyenlő, persze csak alapos bemosdás után javallott.)