Első pillantásra azt hihetnénk a név alapján, hogy Black Sabbath tribute bandával van dolgunk, pedig alapvetően nem. A Sabbatka név – bár a zenei irányultságot is meghatározza – sokkal inkább a zenekar otthonára, a dél-vidéki Szabadka (ma Subotica) városára utal. Annak ellenére a település magyar elnevezéséből kreáltak szellemes szójátékot, hogy az öt tag között feltehetőleg csak egy magyar ajkú található: Tomo Árpád gitáros. (Ő küldött szerkesztőségünkbe egy rövid levelet.) A többiek pedig: Mihalj és David Sich (ének illetve basszus), Neve Tili (dobos) illetve Nicola Begovic szintén gitáros.

 

Valljuk be, felgyorsult világunkban rendkívüli reklámértékkel bír maga a név! Ha az ember lát az utcán egy plakátot szellemes, lényeget kifejező együttesnévvel, talán van esély, hogy hazáig ne felejtse el, és otthon beüsse a googleba. Ráadásul egy jó elnevezés azt sugallja: a zenekar nincs híján a játékos-ütős megoldásoknak, és remélhetjük, hogy mindez zenéjükben is megmutatkozik.

 

Ez az elmélet a Sabattka esetében mindenképpen helytálló! Jól nyomják a hetvenes évekbeli blues metalt, amit beoltottak néhány maidenes hajtással is. A reverbnation.com/sabbatka oldalon található három dal közül az első, a Last Breath (sz’al itt az utolsó az első...) a műfajhoz képest sláger - szép dallamvezetésű középtempó. Ehhez klip is látható az oldalon. A The Golden Age már egy kissé elvontabb tétel, „ősi” progresszív rock tételeket idéz. A The feeling that always touches me a rockműfaj iratlan szabályai szerint való ballada.

 

Oh, modern idők: a zenekarok egyre inkább linkeket küldenek nekünk. Önálló Sabbatka weboldalról nem szereztünk tudomást, még nem készült ilyen. Kaptunk még youtube-os linket, melyen megleltük a White maiden (!) című szerzeményt, melyre ugyanaz vonatkoztatható, mint a Last Breathre. A Tear up pedig „utibeszámolós” klippel egybekötött kellemes kis merengős metal.

 

Található errefelé még néhány szerb nyelvű felvétel az angolok után. Pár pillanatig mindez csalódást okozott, mivel mindig is imádtam a nagymagyarországi zenekarok „örzöm a tüzet” romantikáját. Ráadásul nagymamám szabadkai születésű – sűrű bocs a súlyosan szubjektív elemért -, és bár gyermekkorom óta nem jártam ott, úgy érzem, az én vérem forrása is Szabadkáról ered. Dehát néhány deci szerb is van ebben a vérben, és a csalódottság érzését végképp eloszlatta a rockzene szubjektív és objektív határokon átívelő mivoltjának megélése. 

 

Ha már határoknál tartunk: az említett levélben jelezte a csapat, hogy szívesen fellépne magyarhonban! Hála Istennek, a Rockstation blog letére eléggé olvasott, reméljük, koncertszervezők is akadnak a kattintók között! (Azért én is megpróbálok mozgósítani néhány személyes kontaktot.) Kedvcsinálónak még had tegyek említést arról, hogy láthatólag a zenekar feldolgozásokat is szívesen tűz műsorára. A koncertfelvételek tanuságai szerint játszanak Metallicat, Maident, természetesen Black Sabbathot, na és Skid Rowt is. Utóbbinál (18 and life) „megdörren” az énekes Mihajl fagottja (!) is, de ez több saját dalnál is előfordul. Tulajdonképpen ez az egyetlen különleges elem a Sabbatka zenei világában.