A Lázadásom után Dudich Ákos újra a hardcore szcéna felé fordult, és a financiális szempontokat ismét a sarokba dobva egy olyan könyvet ültetett át magyarra, mely alapvetően egy elkötelezett, de szűk tábor érdeklődésére tarthat számot. A tapasztalatom azonban az, hogy ezeket az életrajzokat olyanok is örömmel veszik kézbe, akik egyébként nem az adott szubkultúrán nevelkedtek.