A mesélő érzékletes és lágy hangja itt most elkezdhetné felfejteni egy legenda korai töredékeit, hogy segítsen felfogni mi is történik napjainkban. Elbeszélése pedig kezdődhetne könnyen, mikor a fókusz a távlatoktól végre megérkezik a vibráló ifjonti lelkek egy kis csoportjához. Ahol hangja végül a Sümegi szomszédhoz hasonló, mélyebb tónust venné fel. Kihangsúlyozva ezzel a mesekazettákat megálmodó lánglelkek egykori valósággá válását. Azok a mesekazetták ugyanis meglettek. Amiket aztán emberek tettek valahova, de sokszor sehova se tudtak tenni. Ahogy ez sem a Gyűrűk Ura első pár sora. Mert az kezdődne imigyen elbeszéléssel. Én meg csak Slogan koncerten voltam kedden a Robotban.

Rövidebb és hosszabb szünetekkel, amatőr és profi státuszban, de a Slogan egy harminc éves múltra visszatekintő uniqum hazai banda. Ez fix! Akik zenei tevékenysége iránymutató volt a hazai palettán a nyolcvanas évek végétől. Kezdve a thrash vájtfülű verziójával. Később folyamatos mozgásban a stílusok között. Olyan demonstráló kazettákon és lemezeken, mint a Forgotten Moods és később a Special Vászontekercseknek és Gyurmahabarcsoknak.