Három éve boldogítom (?) a ’station olvasóit, így már lehetnek, sőt vannak visszatérő vendégeim, ilyen a SoulDiver zenekar is. Szeretek jót írni a feltörekvő, fiatal bandákról, mert ha valaki, hát én tudom, milyen munkavégzés (plusz esetleg gyereknevelés) fáradságával a fejben nekiállni alkotni, mikor az olvasó/hallgató – teljes joggal! – lesz@rja, mennyivel nehezebb neked, mint a „nagyoknak”, miközben mégis legalább illúzió-szinten ugyanazt kell hozni. Sajnos azonban a SoulDiverről múltkor mégsem voltam képes csupa lelkesítő dolgot írni. Elsősorban Jaksa Adrienn énekesnő hangjába „kötöttem bele”. Emberi nagyságra vall, hogy éppen ez a szimpatikus hölgy küldte el nekünk zenekara új demó(jának linkjé)t. Időközben sok víz lefolyt a Styx folyón; Adrienn a legjobb 50 közé menetelt a legnézettebb zenei tehetségkutatónk rengeteg indulójának seregéből. Bár személy szerint az effajta műsorokat nem sokra tartom – máskor és máshol kifejtem: miért -  ezt a történést jelzés értékűként el kell fogadjam. Így hát – ha lehet ilyet – duplán figyeltem a demó két dalára.