Hősünk, nevezzük az egyszerűség kedvéért Williamnek, végzett a méretes joint megtekerésével; ekkor épphogy hajnali hármat ütött az óra. Az utrechti, híresen kétes pedigréjű kocsmában rajta kívül már csak néhányan vegetáltak sörük fölött, elégikus hangulatban, cigarettafüsttel körbe ölelve. Épp az öngyújtója iránt matatott a zsebében William, amikor Klaas, a lebuj csaposa(és egyben tulaja) megfogta a vállát, és erélyesen ráparancsolt, hogy most már ideje lesz elhagyni a helyet. Klootzak- mormogta hősünk, és egy nem túl magabiztos kísérletet tett arra, hogy rágyújtson az ujjai közt tartogatott spanglira, de Klaas most már mogorvábban rángatta meg a vállát, és belátta: el kell hagynia a kocsmát.