Arthur Rizk neve kinek-kinek máshonnan lehet ismerős. Producerként az extrémebb irányzatok szinte bármelyike és a hagyományos heavy metal egyaránt a kisujjában van. Utóbbi vonalon az egyik zenekarával a közelmúltban lezavart egy európai kört, a másikkal pedig nem sokkal ezután kihozta az aktuális lemezt. Az alábbi beszélgetés elsődleges apropóját éppen a Sumerlands második albuma (Dreamkiller) szolgáltatta, de emellett Arthur egyéb tevékenységére is igyekeztünk kitérni.

A második nagylemezére készül a Sumerlands. A Sabbath-féle ízeket a friss anyagon már heavy metalosabb ízekkel vegyítő csapat az egy hónapja bemutatott és igen fincsi Dreamkiller mellé az Edge Of The Knife-ot rakta be a virtuális promós polcra, a teljes csomag szeptember 16-án jelenik meg. Ha nem ismernétek őket, mindenképp csekkoljátok!

Az első lemezük Black Sabbathos ízei mellé most a klasszikus heavy metalt is beoltotta a Sumerlands. A Dreamkiller címen nagylemezre készülő kvintett elsőként az abszolút a VHS-korszakra hajazó videóval megtámogatott adta ki, melyre elmondásuk szerint egyszerre volt hatással Elton John Funeral For A Friendje, a Judas Priest Stained Class-e és Billy Joel Movin' Outja.

Egy mai metalcore zúzásokban átgyúrt huszonéves forma a Sumerlands első lemezénél joggal dörzsölhetné fel a kérdést: Ez nem egy loboncos faterok típusú rég lejárt lemez? Erre pedig szintén joggal érkezhetne az a kicsit morcos, de nagyon határozott válasz: Hogy ez a lemez majd akkor jár le, mikor az utolsó faternál is leoltják a villanyt. Addig viszont van még jó pár ezer olyan nap, ami olyan vörös éggel távozhat a horizonton, mint amilyen előtt elgurultak a motorosbandák nagytotálban, azokban a filmekben amin egy generáció nőtt fel. Később maga is bőrben és szakállal rajongva az életérzésért, amit ez a bemutatkozó lemez a legklasszikusabb formában gurít ki az útra, ahova a képzelet az abszolút szabadságot vetíti ki.