Egy rocker életében általában az a gyakorlat, hogy 30 kilós hátizsákkal útra kel az ország másik végébe, hogy fesztivál-levegőt szagolhasson – ritkán fordul elő, hogy a hegy jön el Mohamedhez. Márpedig most ez történt: lakásunktól egy metrómegállónyira rendezték meg az aktuális Szeptemberfesztet. Ez elméletileg egy gasztro-buli, ahol valamilyen oknál fogva a kemény zene is otthonra lelt. Részemről ez így rendben is volna – főzni és zenélni nem tudok, de a végeredményt mindkét esetben imádom.

Viszont ehhez az amúgy is eklektikus képhez becsatlakozik még a Fásy mulató, a műhal-horgászat, egy ringlispiel illetve egy matyó-baba árus között nyomuló Akela, néhány száz méterrel arrébb pedig az állatsimogató lámája figyeli egykedvűen, hogyan küzd meg az amatőr rockbanda a HIM egyik nagy slágerével. Mintha egy delíriumos álomban járnánk - talán a Hajógyári szigeten ragadja el hasonló érzés az embert.