Reggel adtunk hírt arról, hogy Choice Of Weapon címmel érkezik a The Cult új lemeze, május 22-én. Azóta nyilvános a lemezen szereplő dalok listája és letölthető a Lucifer című dal, akár itt nálunk is.
A lemezre a következő dalok kerülnek:
01. Honey From A Knife
02. Elemental Light
03. For The Animals
04. Life>Death
05. The Wolf
06. Amnesia
07. Lucifer
08. Wilderness Now
09. A Pale Horse
10. This Night In The City Forever
A Cooking Vinyl Records gondozásában május 22-én jelenik meg a The Cult új albuma, amely a Choice Of Weapon címet kapta. A lemez producer-kettőse Chriss Goss (QOTSA, Kyuss) és Bob Rock (Metallica, Aerosmith) voltak.
A RollingStone.com honlapján Lucifer címmel már meg is hallgatható az első új, dal amely alapján talán egy sötétebb, súlyosabb album várható.
Az utolsó simításokat végzi a The Cult új nagylemezén, melynek megjelenése 2012 áprilisában valószínű a Cooking Vinyl Records gondozásában. A csapat Chris Goss (Masters Of Reality) producerrel vonult stúdióba, viszont az album befejezésén már a legendás Bob Rock segédkezik, aki a Sonic Temple és a Beyond Good And Evil című lemezeknél már dolgozott együtt a The Cult-tal. Hogy a közös munka azt jelenti-e, hogy a Bob Rock az egész lemezt újragondolta vagy csak a munkálatok végén segít be, nem tudjuk, de a végeredményt kíváncsian várjuk.
Csak áprilisban jelenik meg a The Cult új nagylemeze, amelyen a banda a Capsule I és II kiadványokon már producerkedő, Masters Of Reality főnők Chriss Goss-szal dolgozik újra együtt.
Chris Wyse basszer szavai szerint energikus, rockos hangzásvilágú lesz az új album, amolyan Zeppelin/Stooges keverék, és a mélység új szintjeit villantja fel. A lemez kiadója a Cooking Vinyl Records lesz, ahol olyan előadók lemeze jelenik meg többek között, mint a The Prodigy vagy a Marilyn Manson.
Alább a Capsule II-ről hallgathattok meg egy dalt.
A Kyuss frontemberéről John Garcia-ról eddig is lehetett tudni, hogy The Cult rajongó, elég csak megnézni ezt az esküvői videót. A hétvégén azonban a Sonisphere fesztivál olaszországi, Imolában rendezett koncertjén fel is lépett a zenekarral, mégpedig a Love Removal Machine című dalban. Azért valaki egy mikrofont előbb is adhatott volna neki. 4.07-nél érdemes megnézni a hátra szaltót :-)
A címben szándékosan az anyag szót szerepeltettük, hiszen a 2007-es Born Into This című nagylemez kiadása óta nem a hagyományos módszer szerint dolgozik az angol banda. A tavalyi év során két, talán EP-nek nevezhető anyag is napvilágot látott a zenekartól Capsule I és Capsule II címmel. Mindkét anyag két új dalt (Every Man And Woman Is A Star, Siberia, illetve Embers, Until The Light Takes Us) és koncertfelvételeket, valamint filmrészleteket tartalmazott és a zenekar nyilatkozatai szerint sikeres kiadványnak is bizonyultak.
A The Cult a napokban ismét stúdióba vonult, hogy új dalokon dolgozzon, a producer pedig ismét a Capsule anyagokon is dolgozó Chris Goss (Kyuss, QOTSA, Unkle). A végeredmény kora ősszel lát napvilágot, viszont azt nem közölték, hogy újból rövidebb kiadványra, vagy egy teljes nagylemezre készülhetünk.
A The Cult hivatalos twitter profilján közzétettek szerint szeptember 14-én jelenik meg az együttes mindössze 4 számos új anyaga, mely u.n. kapszula formátumban jelenik meg, és amely nemcsak új zenét tartalmaz, hanem a film, a művészet és a divat világába is betekintést enged. Az anyag vinilen, digitális, USB, CD és DVD formátumban is megjelenik.
Billy Duffy gitáros az angol Planet Rock rádiónak adott nyilatkozatában elmondta, hogy a rajongók zenehallgatási szokásai az elmúlt években jelentősen megváltoztak, ami arra ösztönözte őket, hogy a szokásostól eltérő kiadást válasszanak.
A The Cult új, négyszámos anyaga egyéb extrákkal az ősszel jelenik meg. Erről a hétvégén jelent meg az Everyman And Woman Is A Star című dal. A csapat augusztus 3-ai Hágai koncertjén már játszotta is a nótát, melyet egy lelkes rajongó vett fel. A videó egy pici kívánalmat azért hagy maga után.
Aki egy kicsit jobb minőségben is kíváncsi a dalra kattintson ide.
A The Cult soron következő, az angliai Knebworth-ben a Sonisphere fesztiválon sorra kerülő koncerje más okból is érdekes lehet a rajongók számára. Ezen a hétvégén jelenik meg ugyanis az ősszel esedékes új - általuk csak kapszulának nevezett - anyag első dala, az Everyman And Woman Is A Star, mely két hétig csak a iTunes boltjában lesz beszerezhető.
Ennek a magazinnak az első írása a The Cult Born Into This című lemezének kritikája volt, de mostanában nagy volt a csönd a zenekar körül. A The Cult Twitter oldalán azonban érdekes bejegyzésre bukkantunk, miszerint: „in the studio with Criss Goss”. Korábban is csiripelték a madarak, hogy idén új lemezzel jelentkezik a legendás csapat, de innentől ezt kész ténynek is vehetjük, ráadásul Criss Goss-szal dolgoznak, aki zenészként a Masters Of Reality főnöke és producerként olyan zenekarok albumán dolgozott, mint a Kyuss vagy a Queens Of The Stone Age.
Tavaly nyáron Ian Astbury pár számcímet - Heavy Psych Witch Drone, Outher Heaven, Death Of A Hipster - is emlegetett blogján.
Az angliai Bradford-ban Southern Death Cult-ként kezdő banda hamar The Cult-ra egyszerűsítette nevét és 1984-ben adta ki első lemezét Dreamtime címmel. A kezdetben alteros, kevésbé rockos hangzás aztán később karcosabbá vált. Két zseniális lemez után (Love, Electric) turnéra az akkor még nevesincs Guns 'N Roses-t vitték magukkal.
Bár az előbb említett két lemezről is számtalan nótát lehetne tenni ebbe a rovatba, én mégis az 1989-ben Bob Rock producelte Sonic Temple című igazi klasszikusról választottam dalt, ami pedig nem más, mint a Fire Woman.
Bár ez a DVD 2007. novemberében látott napvilágot – méghozzá saját gondozásban – semmi köze nincsen az egy hónappal azelőtt Born Into This címmel megjelent friss sorlemezhez. Ha valaki látta az együttest 2006-ban a soproni VOLT Fesztiválon, vagy majd egy évvel később volt szerencséje a Pecsa szabadtéri színpadán a Return To Wild turné keretében elővezetett produkciójához, akkor majdnem ugyanazt kapja vissza ezen a korongon.
Kezdésnek rollbekkelünk egyet időben, ugyanis a tavalyi év utolsó hónapjaiban jött ki egy-két olyan album, amik semmiképp nem maradhatnak le erről a blogról. Ilyen például a The Cult új albuma is.
-----------------------
Utoljára 2001-ben vehettünk kézbe új stúdióalbumot az együttestől, ami a változatosság kedvéért szintén 6 évet váratott magára. A Beyond Good And Evilt műsorkazettán sikerült beszereznem, aminek szalagja az akkori nyaralás alatt sikeresen meg is nyúlt a rengeteg hallgatástól.
Ez az album messze többet érdemelt annál, amit kapott, dehát a 94-es cím nélküli korong sem volt egy sikertörténet – nekem mondjuk tetszett az is –, ami némileg érthetetlen volt számomra a Pure Cult válogatáson megjelent The Witch MTV-s sikere után. Persze aki a Cultot ismeri, úgysem az utolsó két lemezük alapján ítéli meg őket. Legalább három albumuk rocktörténelem (Love, Electric, Sonic Temple) és bár barátaim eretneknek neveztek érte, máig tartom, hogy a Guns N’ Roses sem jutott volna nélkülük addig, ameddig.
A két alapítótag - Ian Astbury és Billy Duffy - fémjelezte csapat tavaly kezdett újra mozgolódni, és egy reunion turné keretében a soproni Volt-Fesztiválon is felléptek. A lendület tovább tartott a turnénál és mikor Astbury kilépett a Riders On The Storm féle The Doorsból, már sejteni lehetett, itt bizony lesz 8. lemez is. Június 25-én a Return The Wild turné keretében ismét kis hazánkban jártak, ezúttal a PECSA volt a helyszín.
Ezt is lehet szeretni
Az előzetesek alapján bizonyossá vált, hogy hangzásvilágában a Born Into This messze lesz a Beyond mega-rock hangzásától. Ez a lemez visszakanyarodás a nyolcvanas évek közepi hangzásvilághoz, némi modern ízzel. Mivel azonban soha nem írtak egymás után két hasonló hangzású korongot, nem lepődtem meg túlságosan.
És hogy milyen a lemez? Korántsem olyan, mint azok az albumok, amelyek igazán sikeressé tették őket, de aki ezt várja, az teljesen értelmetlenül várja. Mint ahogy a Metallica sem készít soha újabb Justice-t, vagy a U2 újabb Joshua Tree-t, a The Cult sem fog újabb Sonic Temple-t csinálni. De ettől még ez a lemez önmagában nézve – ellentétben az eddig olvasott kritikákkal – koránt sem rossz. Sőt, legalább tíz hallgatás után kezdi el megmutatni azokat az értékeit, amiért ezt is lehet szeretni.
A nyitó Born Into This, Citizens, Diamonds hármas jól indítja az albumot, különösen a lassan építkező Citizens és a zakatoló Diamonds esik jól a hallójáratoknak. A következő – egyébként első kislemez – Dirty Little Rockstar egy kis gépies felütéssel bír, ami egyébként több nótára is igaz. A lemez első felét a Holy Mountain című lassú tétel zárja, ami nem tipikus Cult, és többszöri hallgatás után sem tudtam vele megbarátkozni. A lemez második felét indító I Assasin ismerős lehet már a nyári pesti koncertről, az azt követő vidám Illuminated pedig a lemez egyik legjobbja. A Tiger In The Sun lebegősebb darab, a gyors Savagesen gyorsan átugrik a hallgató, nem igazán emlékezetes, viszont a lemezt záró „lehúzott ablak, full hangerő” típusú Sound Of Destruction egyértelműen a lemez legjobbja.
Negyvenegy perc zene
A speciális kiadás egy második cd-t is rejt, melyet először a rajongói pénztárca lehúzásának gondoltam, de aztán mivel az ára pár száz forinttal drágább csak a szimpla verziónál, eme véleményemet hamar ejtettem. A lemezről lemaradt Stand Alone és War Pony Destroyer egy picit stílusbeli eltérés a lemez 10 nótájához képest, bár az utóbbi ott is vinné a prímet. A továbbiakban szerepel még az I Assasin és a Sound Of Destruction demó változata, és a lemezen is hosszúnak tűnő Savages még hosszabb, már-már unalmas verziója.
Mindent egybe vetve jó lemez ez, Astbury hangja pedig még mindig fantasztikus. Még ha a mindösszesen 41 percbe gyengébb pillanatok is vegyültek, bátran ajánlom minden rock n’ roll kedvelőnek.
Mi Cult rajongók pedig reménykedjünk, hogy a lemez lesz legalább annyira sikeres, hogy rövid időn belül egy 9. is kövesse, mert ha nem, attól félek itt nem lesz harmadik reunion.
/Ez az írás a zene.hu oldalon jelent meg 2007.10.31.-én. /