Nincs egyszerű dolga a The Quillhez hasonlóan több évtizede létező, de igazi áttörést soha el nem érő zenekaroknak, ha a mai túlkínálatban szeretnének labdába rúgni. Mellettük szólhat az underground rajongás, a tapasztalat, ugyanakkor ez utóbbi az, ami sokszor a legnagyobb akadályt is jelenti. Ahogy a Doomfather-féle The Doomsday Kingdom lemeze is inkább hasonlított egy Candlemass B oldalas gyűjteményre, mint valami újszerűre, úgy a szintén svéd The Quill aktuális albuma is jobban emlékeztet egy bő húsz éves hard rock albumra, mintsem egy alig két hete megjelent anyagra.