Hát, a Slovnaft olajfinomító társaság egykori szerelőcsarnokát sem fogom a szívembe zárni! Voltaképp már akkor sejthettem volna, hogy lesznek gondok, amikor semmilyen útbaigazító táblát / molinót / egyebet nem lehetett észrevenni a környéken (de legalább parkolóhelyet nem volt nehéz találni). A beléptetés még gyorsan és gördülékenyen zajlott, ám utána évtizedeket ugrottunk vissza az időben. Az egy dolog, hogy kiülős szabadtéri terasz nincs, de a két, egymással szemben elhelyezett „vályúnál” nagyjából egy reumás csiga tempójában csapolták a sört – megjegyzem, a kínálat ki is merült ebben –, a sorok pedig métereken át kígyóztak. Az egyik ráadásul a koncertteremben végződött. A légkondit meg, ha egyáltalán van, gondos kezek „télen hűt, nyáron fűt” programra állították. Már csak a dohányzási tilalmat kellett volna feloldani, és máris kész a tökéletes szocreál élmény…

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez az este nem arról szólt, hogy új kedvenceket avattam. A két fő attrakció, azaz a két csajbanda (a turnén állomásonként váltogatják a sorrendet) közül az egyik kétségkívül erősíteni tudta itteni népszerűségi pozícióját, a másiknak illő módon megköszöntük a látogatást – és hát többé-kevésbé ez minden.

Aki a szokásos vagy adott esetben még durvább év végi hajtás közepette meg tudott engedni magának némi lazulást, annak hiba is lett volna kihagynia ezt az underground eseményt. A fővárosi klubélet, élén az Instant-Fogas Komplexummal, gondoskodott róla, hogy így röviddel 2021 lecsengése előtt ne maradjunk koncertek nélkül, ahogy a hazai zenekarok színe-java is, mi pedig a borsodi Remorse veteránjainak lemezbemutatóján egy jóféle thrash aprításba csöppentünk bele…

A Heathent az avatottak mindig is a Bay Area thrash színtér meghatározó zenekarának tekintették, jóllehet a csapat már az első aktív korszakában is csupán két albumig jutott. Ami azt illeti, az újjáalakulás óta sem fokozták a tempót az alapító Lee Altus (lásd még: Exodus) és társai, sőt!.. Most a másik gitáros, Kragen Lum – Gary Holt Slayer-beli elfoglaltsága idején ő is szolgált az Exodusban – mesél az okokról, de elsősorban a végeredményről, vagyis az idén megjelent negyedik Heathen lemezről, az Empire of the Blindról.

Többféle formátumban, így digitális, DVD, deluxe DVD, 4K és HD kiadásban is megjelenik majd a thrash metal születését bemutató dokumentumfilm, a Murder In The Front Row: The San Francisco Bay Area Thrash Metal Story. A természetesen a Bay Area környékre koncentráló alkotás minden neves, ottani bandát, vagy annak több tagját megszólítja, így ott lesz a képernyőn többek között James Hetfield, Kirk Hammett, Gary Holt, Kerry King, Robb Flynn és Dave Mustaine is. Előzetest tudunk mutatni!

Gróf Balázs klipjeit nézni mindig öröm. Gyermeki, vasárnapdélelőtti-véresrajzfilmfüggő-flessbekkes, villával csápolós öröm, általában. Nem úgy és nem azért, mert "hazai hírónknak híre van világon", hanem mert egyedi és karakán képisége a nemzetközi piacon is megállja a helyét... És arat! Akár Heaven Street Seven, akár Junkies, akár Blind Myself, akár Red Fang  akár Powerflo bömböl alatta: az élmény, nos, szíjjekúr'. Főleg, ha karcos...

...és ha vannak benne CSONKOLÓ CSÜLÖKCSONKOK!

Murder In The Front Row: The San Francisco Bay Area Thrash Metal Story címmel készült el a legfrissebb thrash metalos dokumentumfilm, mely az egész vonulat egyik kiindulópontjára, a Bay Areara fókuszál. A több, mint ötven interjút magába foglaló mozi április 20-án debutál majd az USA-ban, olyan ismert arcokkal a képkockákon, mint a Metallica, a Slayer, a Megadeth és a Testament legénysége, vagy éppen Robb Flynn, Charlie Benante, Mark Osegueda, esetleg Dave Lombardo. Minderről egy két perces trailer már csekkolható is.

Ha már ilyen szép kort megélt ez a stílus, az angol Metal Hammer összeszedte, melyek is azok a szó szerint klasszikussá érett tételek, melyek meghatározzák eme valóban nagybecsű stílusnak a ma is ismert képét. Persze mindezt elég furcsa módon tették, hiszen nem - teszem azt - évente, vagy évtizedenként jelölték ki a legjobbnak vélt tételeket (egyébként az is zavart kelthet benne, hogy minden zenekartól csakis egy dalt szemeltek ki), hanem teljesen érdekes időszeleteket vágtak ebből a szép tortából, hol két, hol tizennyolc évet átkarolva, de egye fene, legalább rangsorolva nem lettek - elvileg. Az ilyen listák amúgy is csak egy dologra jók, hogy belekössenek, hiányoljuk a kedvenceinket, bár tény, hogy több itt szereplő tétellel mi is egyet tudunk érteni. Naszóval! Tehát ezek az elmúlt három és fél dekád legjobb thrash nótái a Metal Hammer szerint.