Aki a szokásos vagy adott esetben még durvább év végi hajtás közepette meg tudott engedni magának némi lazulást, annak hiba is lett volna kihagynia ezt az underground eseményt. A fővárosi klubélet, élén az Instant-Fogas Komplexummal, gondoskodott róla, hogy így röviddel 2021 lecsengése előtt ne maradjunk koncertek nélkül, ahogy a hazai zenekarok színe-java is, mi pedig a borsodi Remorse veteránjainak lemezbemutatóján egy jóféle thrash aprításba csöppentünk bele…
…amelyet a Mytra elektronikus / indusztriális borulata tett még változatosabbá. Ők az est főbandájának földijei, és az összetart(oz)ást mi sem bizonyította fényesebben, mint hogy basszusgitáros poszton itt is Szabó Péter bukkant fel az állandó bőgős egyéb elfoglaltságai folytán. (Hocza „Igor” Róbert meg a Remorse-ban is penget.) A doblapok egy ideje gépről mennek náluk, ez a beugrás viszont kulcsfontosságú volt a fellépés szempontjából. A statikus előadásmódot a tisztességesen kihasznált ledfal ellensúlyozta, a mélyre hangolt, szaggatott riffek és a szinti, illetve a hörgés és a dallamos női ének kontrasztja pedig kitűnően érvényesült az olyan dalokban, mint a klipes N.I.R.A. vagy a Twelfth.
Aki ahhoz a korosztályhoz tartozik, amely annak idején rendszeresen nézte az MTV-n a Headbangers Ballt, azon belül is a Triple Thrash Treat blokkot – és amely szép számban képviseltette magát az Instantban –, talán egyetért azzal, hogy ez utóbbi elnevezés erre a bulira ugyancsak ráillik. Főleg mert abban sem kizárólag egy adott irányzat kapott teret, hanem úgy általában a metal extrémebb ága. A thrash mindenesetre ezután vette át a hatalmat a teremben. Akárhány tag cserélődött mindezidáig az Archaic soraiban, a srácok lendülete nem tört meg. Erdélyi Péter gitáron és a mikrofon mögött egyaránt imponáló teljesítményt nyújtott, ideértve a frontemberi teendőket is. A Blind Myselfből ismert, itt basszerként közreműködő Horváth Istvánnal kiegészült társaságot figyelve akkora energialöketet kaptunk, amekkorára akárhány hektoliter kávé sem lehet képes. A főszerep a nyaktörő tempóké és a How Much Blood… albumról ismert tételeké volt, de videón a koncertet megelőző napon bemutatott (élőben már játszott) Endgame Protocol szintén ütött, mint Beth Harmon a Vezércselben. Be is rosáltunk…
Harmincnégy évnyi múlt ide vagy oda, a Remorse ugyanezzel a fiatalos lendülettel veselkedett neki. Az intróként bedobott kohász-himnusz mibenlétét nyilván magyarázni kellett a közönség egy részének, a műsor azonban aligha hagyott kérdéseket bárkiben a jelenlévők közül. Pláne miután az Archaic alatt kissé kásás sound is kitisztult.
Mint már utaltunk rá, a bő tizenkét (!) év után megjelent Kohó termésének kiemelt hely jutott a szettben, és ezeket a számokat is ugyanolyan lelkesen fogadta a nagyérdemű, mint a Soha nem adom fel!, Ha lesz még folytatás vagy Várom az esőt nótákat. Nem szólva az egészen korai időkből előásott, Oláh Zsolt műszakvezető énekével eldöngölt ’90 - Csend van - In Versio hármasról!
Ideális körülmények között a kiéhezett rajongók egy ilyen estén kirúgják a ház oldalát. A sokat látott régi arcokat persze nehéz már pogóra rábírni, itt ökölrázás és hejjegetés ment circle pit helyett. De ez nem is baj. Fő, hogy alaposan feltöltődve, a fellépőkkel együtt egy lényegesen jobb új esztendőben reménykedve távoztunk. Igenis LESZ MÉG FOLYTATÁS!
Képek: K Photos Hungary
