Gróf Balázs klipjeit nézni mindig öröm. Gyermeki, vasárnapdélelőtti-véresrajzfilmfüggő-flessbekkes, villával csápolós öröm, általában. Nem úgy és nem azért, mert "hazai hírónknak híre van világon", hanem mert egyedi és karakán képisége a nemzetközi piacon is megállja a helyét... És arat! Akár Heaven Street Seven, akár Junkies, akár Blind Myself, akár Red Fang  akár Powerflo bömböl alatta: az élmény, nos, szíjjekúr'. Főleg, ha karcos...

...és ha vannak benne CSONKOLÓ CSÜLÖKCSONKOK!

Régen érzett haraggal írok most. Haraggal ugyan, amit a zenekar, amiről írok, ellenjavall, és mégis csak: haraggal, mert nem lehettem ott az estén, amikor utoljára játszanak nekünk. Amiért ez egy életút-cikk, és nem egy koncertbeszámoló. Az 1994-'95-ben Debrecenben alakult Replika, a mindenkori magyar keményzene kultikus, meghatározó zenekara, ahogy e sorokat gépelem, ott fejezi be a pályafutását, ahol elkezdte. Spirális út ez, mint a léleké, ha jó: ugyanabba a pontba jut vissza, csak magasabb szinten.

Paolo Gregoletto egy elfoglalt ember.

Ha éppen nem a keményzenei világ elé boruló (kommentszekciókban mindenkit fel)világosítóinak reflektorfényében sütkérezik, a Trivium legutóbbi lemezein végzett játékáért jövő fika- és dicséret-tenger ellentétes áramai közt úszkál, vagy nem épp nyilvánosan parázik egy éppen aheti garázs EP-felvételén... Akkor fogja magát, és brüthallish nótákat is szerez. Persze a legkevesebb komolysággal. Az Asshole666 akár a Dethklok előzenekara is lehetne: a stílusparódiák egyik sarokkövét teszi a mai nagyérdemtelen elé.