Első találkozásom a Wailin Storms zenéjével nagyjából azokban a hónapokban volt, mikor a már rég beismert lelki perverziónak köszönhetően egyfolytában Rust Cohle nyomozó monológjait hallgattam volna. Aki jó haver lett az első True Detective évad megtekintése alatt. A sorozat kellemesen nyomasztó hangulatához rajta kívül pedig a remekül összeválogatott betétdalok is sokat hozzátettek. A Wailin Storms a Down to South Texas című dalával ugyanis simán szerepelhetett volna köztük. A sorozat előtt egy évvel már bőven kint volt a bemutatkozó kislemez. Ami szerintem tökéletesen illeszthető lett volna a sorozat érzésvilágához. Ahogy most is, négy évvel később, ahogy a Sick City című második nagylemez még mindig ugyanazon az úton jár. A poros déli államok városainak utcáin. Homályos lámpafényeket és szakadt függönyök képét szívva magába ott, ahol a vallási dogmák és a meglapuló elszigeteltség ma is zokogva zabálja a lelkeket. Ágyat vetve ennek az antagonisztikus punk zenének, amit a Danzig Samhain nevű bandájához is nyugodtan hasonlíthatunk.

Valószínűleg a Wailin Storms két évvel ezelőtt megjelent One Foot In The Flesh Grave című első anyaga volt az, ami olyan csendben araszolt az év legjobb lemezei közé, hogy közben alig hagyott tanúkat, akik elmondhatták volna, hogy így volt. Pedig úgy tűnik, hogy Danzig és a TSOL zenéje négy gyereket is felnevelt Észak-Karolina államban, akik tökéletesen ráéreztek arra, hogy mit kell kezdeniük ezzel az örökséggel. Az elátkozott dél sajátos ízét olyan bársony mocsárba csempészték, amibe az összes napfény belehullik. Düledező kalyiba doom és poros gót templomok maradéka. The Black Angles és 16 Horsepower némi poszt - punk felhanggal.