Ez az ország a rockzenei tehetségek hazája. Ez most már biztos. Már csak azért is érdemes volt belevágni egy rockzenei magazin szerkesztésébe, mert ezáltal olyan zenekarokat ismerhettem meg már az elmúlt közel egy év alatt is, amelyekkel egyébként talán sosem találkoztam volna.
Legújabb "felfedezettünk", akit szeretnék nektek bemutatni a Tius Norma. A zenekar 2007 júniusában alakult és mostanában azzal hívták fel magukra az underground rockzenei köz figyelmét, hogy a Borsodi sörök nevével márkázott ABC tehetségkutató hazai megmérettetésén kiválóan szerepeltek és tovább jutottak Bécsbe, ahol már nemzetközi porondon is bizonyíthatnak.
A Tius Norma jelenleg mintegy 60 perces koncertanyaggal rendelkezik, és készülőben a nagylemez is. Eddig két demó EP-t jelentettek meg, a honlapjukon és a MySpace oldalukon is öt felvétel érhető el online.
A felállás: Tius - zongora, Noen - ének, AAkos - dobok, Süti - basszus, Luki - gitár.
A kifinomult alteros rockzenék hívei bátran próbálkozhatnak velük, mert figyelemre méltó muzsikát játszanak őszinte és tiszta hangulatokkal.
Az online elérhető felvételeik közül a két legerősebbnek a Drive Me és a Playing The Liar című dalokat érzem. A Drive Me hajszálvékonyra nyújtott gitár-varázslata már a kezdésnél elképesztő magasságokba emeli a dalt hangulatilag, majd belép a kissé visszafogott ám kiváló énektéma. A pattogós, dallamos, feszes és pont megfelelő arányban kevert hat húros basszusgitár a háttérben maga a gyönyör. Kiváló dalszerkezet, profin, megfelelő arányokkal összerakott felvétel és mindezeken túl fantasztikus érzelmi töltettel rendelkezik, amely képes magával ragadni a hallgatót olyannyira, hogy nagyon kell küzdeni, hogy kicsit a földön maradhasson, hiszen van itt még tennivaló bőven: például a másik négy meghallgatandó felvétel.
A Playing The Liar a másik kedvencem. Igazi gyöngyszem. Kicsit U2, kicsit Depeche, de azt hiszem többnyire Tius Norma. Ennyire direkt The Edge-féle effektezést még egyetlen zenekartól sem hallottam világszinten sem, nemhogy itthon. Mintha maga a mester csinálná. Azért az arányok mindenhol a helyükön vannak: The Edge-ből sincs olyan sok, hogy zavaró legyen, csak épp amennyi szükséges. A hektikusnak tűnő, mélyen megszólaló zongoraleütések nagyon illenek a képbe: sajátos, egyedi hangzást eredményeznek - ez több felvételben is visszatérő elem. Azt hiszem, a Tius Norma egyik legnagyobb erénye a megfelelő, halálos biztonsággal alkalmazott arányérzék. Zenéjük sokösszetevős, de olyan mesterien elegyítik az egyes komponenseket, hogy abszolút kerek lesz a végeredmény. Az ének a Liarban is kiváló, merengős és mély. Tartalmas. A dalok többsége egyébként angol nyelvű, könnyen befogadható, mégis komoly mondanivalót rejtő szövegekkel.
A személyes rangsorban nálam a következő a Time For Us című dal, amely egy lassú, zongorával kísért, megint csak kiváló hangulatú felvétel fokozatosan emelkedő majd hirtelen megtörő ívekkel. A dal lassú folyama alatt van idő odafigyelni a részletekre és a részletek bizony nagyon szép dolgokat rejtenek. Mintha minden egyes hangszer külön külön mutatná magát közvetlenül érintve meg a hallgatót miközben maga a dal mégis egy egységes egész.
Az Aren't You The Same szintén egy lassú felvétel, kicsit hangsúlyosabb, karcosabb refrénnel. Érdekes megoldás az angol szöveg mellett a magyar nyelven prezentált refrén. Ez is egy kiváló nóta. A zongora igazi kuriózum, néhol félelmetes hatása van, óriási ötlet volt az alapító Tiustól a hangszer ilyen zenei környezetben való használata, ami önmagában persze nem újdonság, hiszen láttunk már rockzenekarban zongoristát, de az Ő kezei alatt mégis valahogy másként szól ez...
Az ötödik meghallgatható felvétel a Három kép címet viseli és magyar szöveggel rendelkezik. Nagyon kevés infó érhető el a csapatról és eddigi tevékenységükről, de azt gondolnám, hogy ez egy korai darab lehet - legalább is a többi dal ehhez képest kiérleltebb összképet, határozottab zenei irányt mutat. A Három kép is egy lassú, érzelgős darab jazz-es felhangokkal, jó kis drum 'n' bass játékkal és tulajdonképpen kiváló nóta ez is, akárcsak a többi.
A hallottak alapján a Tius Norma zenekarnak igenis van helye a magyar alternatív rockzenei palettán, hiszen zenéjük felemel, felkavar, megnyugtat, beszél hozzád, odafigyelésre nevel és elgondolkodtat. Magyarul, ez a csapat a zenéjével valami olyat képes nyújtani az embernek, amire bizony nem minden zenekar képes. Majdnem biztos vagyok benne, hogy nem csak a zenélés öröméért csinálják, hanem azért is, mert van aki szavakkal beszél és van aki zenével. Beszélni, kommunikálni pedig muszáj.
Ezúton gratulálok és sok sikert kívánok ennek az öt srácnak a Tius Norma-val és várom a nagylemezt nagyon!
Tőlem távol (Aren't You The Same)
Kapcsolódó linkek:
