iDMG

Frogfoot a Szigeten nem csak a fényképezéssel volt elfoglalva,szemét és fülét egyaránt  nyitva tartotta. Elismerően nyilatkozott például egy (számomra) ismeretlen ukrán csapatról, az iDMG-ről:

Befejezésül (mivel Frogfooton kívül senkitől sem kaptunk szigetes képeket) még néhány kép a Pro-Pain koncertjéről.

Ha valakinek idáig kétségei lettek volna, hogy a Slipknot mainstream-e, az megnyugodhat, hiszen a banda All Hope Is Gone című negyedik lemeze megadja erre a választ: az. De – ha lehet ilyet mondani – a legokosabb formában az. 

Már az előző lemezen (Vol 3: The Subliminal Verses) is érezhetőek voltak azok a változások, melyek Corey Taylor Stone Sour nevű projektjéből ivódtak át a Slipknot zenéjébe. Ezek a hatások most még inkább jelen vannak és ha le kéne írnom a dolgot valahogy úgy fogalmaznék, hogy az Iowa lemez környékén a porcelánboltban romboló agresszív elefántot mára sikerült megtanítani arra, hogy egy kevés agresszivitást levetkőzve ne törjön össze semmit, mégis egy hatalmas, tiszteletet parancsoló elefántot lássunk benne. Hogy ez a régi hardcore rajongóknak bejön-e az jó kérdés, de azt gondolom több rajongót nyertek, mint vesztettek vele.

E költői képek után lássuk miről is van szó. Sok hatás keveredik itt amit az utóbbi időkben   szedtek magukra, élég csak a grunge-ot vagy egy kis stoner-t említenem, de a régi HC-trash-death-indusztriál zúzdák is megvannak, viszont minden eddiginél dallamosabb ének jellemzi a néhol számonként változó stílusú lemezt. A végeredmény azonban tökéletes egész, egy tökéletes 21. századi modern-metál lemez. A cél nyílván valami hasonló volt és abban is biztos vagyok, hogy rádiók zenei tv-csatornák halálra is játsszák az innen kimásolt klipes dalokat.

Az Execute gitárnyűvős intrója után két korai hatásokkal vastagon megpakolt számmal kezdenek. A Gematria (The Killing Name) és a Sulfer a fejet letépi akkora energia szorult a trash-death-indusztriál témákba. Itt még az ének sem dallamos, néhol csak dühös ordítás, na jó a Sulfer-be szorult egy kis dallam. A változás a nálunk is bemutatott klipes Psychosocial-lel kezdődik. Azt hiszem ma nem lehet nagyobb modern metal nótát írni ennél. Innen már kevesebb a korai hatás, mégis iszonyat jó nóták következnek. Mindjárt itt a nu-metal hatásokkal teli Dead Memories a maga kiváló refrénjével. Az ezt követő szilárdan betonozó Vendetta a címéhez méltó hangulati elemeket alkalmaz, míg a hetes Butcher's Hook hc üvöltései és vastag, tömény hangzása és kiváló szólói miatt marad meg az emberben. A majd hétperces melankólikus, beteg Gehenna nem kevés grunge hatást hordoz magában. Nagyon jó nóta, a refrént hallgatva pedig nekem még szegény, megboldogult Layne Staley neve is beugrott.

A kilences This Cold Black fejet letépő szaggatása szinte pusztító. Az ezt követő málházós, lassan ballagó Wherein Lies Continue beton témáira érkező mega-dallamos refrén éles kontrasztot képez, de a végeredmény abszolút telitalálat. Az akusztikus gitárra épülő, szinte ballada Snuff a régi rajongóknál biztosan kiveri biztosítékot, de én nagy tételben mernék fogadni rá, hogy még klip is lesz rá, mert amúgy jó nóta. A lemezt maga a címadó nóta zárja a maga szikár-trash stílusában amit egy kis samplerrel azért megbolondítanak.

Aki több pénzt szán a lemezre az special edition-ben is beszerezheti az anyagot és a pénzéért kap még 3 bonusz számot /Child Of Burning Time, Vermillion Pt.2 (Bloodstone Mix), 'Till We Die/ és egy 35 perces „így készült” filmecskét Nine: The Making Of All Hope Is Gone címmel.

Az egész produkciót hihetetlen profizmus jellemzi a zenészek tudásán, a marketingen át egészen a felépített koncepcióig. Bár nem vagyok igaz fanatik azt mondom bizony ez év lemeze gyanús anyag, de hogy az év végi listámon nagyon elől lesz az biztos.

10/10

A lemez Pcychosocial című dalához készült videót korábban már bemutattuk, a  Slipknot : Psychosocial - új videóklip című bejegyzésünkben

Ismét közkincsé teszünk néhányat szorgalmas fotóriporterünk :), Frogfoot képeiből. Ezúttal az augusztus 17.-ei Sziget-béli Exodus koncert pillanatait idézzük vissza.

Úgy döntöttem, ez megérdemel egy külön postot is. Klasszikus, eredeti AC/DC. És pont ez a jó benne. 

Ez itt a Rock 'N' Roll Train az október végén megjelenő új, Black Ice című AC/DC albumról.

Oooops! A YouTube-ról folyamatosan törlik a kópiákat, de tulajdonképpen meg lehet hallgatni a csapat hivatalos websiteján is. Ha esetleg a fenti video már nem működne, akkor itt a link a hivatalos oldalra: AC/DC 101 Website presenting Rock 'N' Roll Train

UPDATE! (2008. október 21.): 

Black Ice lemezkritikánkat itt olvashatjátok: Bugi és kettőnégy : AC/DC - Black Ice

Megjelent az első videoklip a dán Volbeat új albumáról. A klip a Maybelline I Hofteholder című dalhoz készült, amely a szeptember 1.-jén megjelenő, Guitar Gangsters & Cadillac Blood névre keresztelt új albumon hallható.

Újabb dal hallgatható meg teljesen legálisan és hivatalos jelleggel a szeptember 12.-én megjelenő Death Magnetic című albumról. A My Apocalipse című tétel a csapat weboldalán érhető el online Windows Media Player, Real Player és QuickTime Media formátumban is. 

Metallica : My Apocalipse

ui.: na, ez már jobban tetszik, mint a múltkori The Day That Never Comes... ez olyan "tök jó metallikás"...

Nem gondoltam volna, hogy a Rammstein-en kívül ékes német nyelven előadott zene le bír kötni. A Weimarból származó Die Apokalyptischen Reiter lesz a második, amely megteszi ezt. Ez az eklektikus zene ráadásul még jóval érdekesebb is, mint világhíres honfitárs.

A zenekar 1995 nyarán állt össze és menet közben rátaláltak saját ösvényükre, melyet 2006-ra már teljesen ki is csiszoltak. A kezdetek kezdetén a zenekar a death/black undergroundban mozgott, azóta azonban rengeteg hatást szedtek magukra az északi folk metáltól a  matek metálig szinte mindent. Ráadásul van egy Fuchs névre hallgató emblematikus énekesük, aki minden hangszínben és formában képes énekelni a károgástól a tiszta dallamokig mindent előhoz a torkából.  
 
A 2006 Riders On The Storm-mal magasra tették a lécet, amit ezzel az új – egyébként hatodik - lemezzel is csont nélkül ugranak át. Gitáros poszton ez év elején csere volt, a Pitrone nevű embert egy keletnémet háziasszony külsejére emlékeztető Lady Cat-Man  fantázianévvel megáldott hölgyemény váltotta.

Ez a zene csak úgy repíti magával az embert, rendkívül sodró és lendületes, a lemezen szinte nincs is üres járat. A néhol ráspolyozó, szavalós szövegek, zakatoló riffek miatt néha beugrik a Rammstein, de ez a zene messze több hatásból táplálkozik. 

Talán most egy kicsit letisztultabb és kevésbé brutális a zene, az ének is dallamosabb. Nyílván ezek tudatos törekvések, viszont a súly nem veszett ki az egészből.

Az Es Wird Schlimmer címre hallgató dallamos zúzdával nyitnak - melyre klip is készült – abszolút telitalálatként. Az ezt követő folkmetál hatásokat hordozó – még balalajka is van benne - Auf Die Liebe pattogós ütemeire minden láb elindul. A hármas északi metál Wir Sind Das Licht pátosszal teli dallamaival viszi a prímet, a billentyűs díszítések pedig még tovább fokozzák ezt a hatást. A lassan sodró Nach Der Ebbe (szintén klippes) még egy kis Pink Floyd-ot is rejt, amúgy ez is pátosszal teli dal. Az ötös, disszonáns basszusfutamokkal kezdő Adrenalin ráspolyos, dühvel teli szövegmondása ezután éles kontrasztot képez, de a refrén itt is dallamos. A Der Elende akusztikus gitárhangjaira érkező himnikus refrén, a dal lassú menetelése és a zongora hangjai egészen egyedi keveréket képeznek, mely kiváló dalszerzői képességekről árulkodik. Ezt követi a kicsit hatásvadász, dallamos göteborgi vonalon mozgó, abszolút megasláger Heut` Ist Der Tag; tuti befutó. A nyolcas punkrock Wir Hoffen, megint tuti sláger, abszolút csuklóból, minden erőlködés nélkül. A szintén klipes Der Weg pedig újból olyan refrént varázsol, hogy szem nem marad szárazon, ráadásul a betonozós riff is visz mindent. A funky-val nyitó Ein Lichtlein-ben aztán benne van minden ami jellemző rájuk: pattogós riffek, andalító billentyű és gitárfutamok, megjegyezhető dallamok. A lemezt a tömény, néhol Katatonia-ra emlékeztető és északi death elemeket is felvonultató Auferstehen Soll In Herrlichkeit zárja.

Nyílván lehet a lemezben hibát találni, de egy biztos: ennyi stílust, ennyire ötletesen, erőlködés nélkül vegyíteni, úgy hogy a végeredmény totál élvezhető az elejétől a végéig, csak nagyon kevesen tudnak. Az év egyik legjobb lemeze.

10/10

Az augusztus 29-én a Nuclear Blast gondozásában megjelenő lemez most meghallgatható a zenekar myspace oldalán: Die Apokalyptischen Reiter, MySpace.
 

Az albumhoz már videoklipek is készültek, ezekből mutatunk be alább hármat. 

DAR : Es Wird Schlimmer 

Ugye mondanom sem kell, hogy kitől kaptunk képeket? Frogfoot az Iron Mainden fellépése és a Sziget apropóján ismét annyi képpel látott el minket, hogy alig győzöm kiválogatni, mi kerüljön fel ide. De igazából nem emiatt csúsztunk ennyit, hanem egyéb bokros teendőim miatt. Gondolom, azért nem veszi zokon senki, ha csak most - két héttel az események után idézzük vissza a történteket Frogfoot néhány képe segítségével. Ezúton is köszönet!

Frogfoot bemelegítésként a prágai IM koncertet is megnézte és, imígyen nyilatkozott róla:

"Iron Maiden, Prága, Slavia Stadion - teltház. Valamit írnom kellene a koncertről,de elfogultság nélkül úgysem menne. A hangulat fantasztikus volt, leírhatatlan és utánozhatatlan érzés ha egy egész stadion együtt énekli, hogy: "Can I Play With Madness", "Fear Of The Dark" vagy ó-ó-ó-zik ("Heaven can wait"). Az egész koncert végig rendkívül intenzív volt,nincs mellébeszélés és üresjárat, ha rajongó vagy úgyis ott leszel a 0. napon (kötelező), ha nem vagy rajongó akkor is nézd meg, érdemes."

Mondjuk az utolsó mondat közben aktualitását veszítette, de egyértelmű, szerintem ezzel mindenki tisztában van, aki kicsit is szereti és ismeri a rockzenét és Dickinsonék munkásságát. Alább néhány kép a prágai és a budapesti koncertről.

Prága, Slavia Stadion, 2008. augusztus 8.

Budapest, Hajógyári sziget - Sziget Fesztivál 2008 augusztus 12.