A Flúg sem ma kezdte a szakmát. A zenekar 1999-ben alakult és mint megannyi hazai csapatnál, itt is voltak tagcserék rendesen, a zenei arculat folyamatos formálódásával egyenes arányban. A banda kishazánk szinte összes tehetségkutatóján megmérettette már magát, szerencsére inkább több, mint kevesebb sikerrel. 

2004-ben aztán az addig öttagú zenekar négy főre olvadt, a jelenlegi felállás így néz ki: Dombi Ádám - basszus, Lőrincz Zoltán - ének, Major Róbert - gitár és Szakadáti Mátyás - dob, vokál. A csapat saját zenei világát így fogalmazza meg: „Szükségét érezzük annak, hogy friss vért pumpáljunk a hazai underground sok újonnan feltűnt new metal és tucat-SKA zenekaroktól megbénult testébe. Törekedünk arra, hogy sajátos üdítő színfolt legyünk a napjaink társadalmi napfogyatkozására reflektáló dühös, szigorú rockzenék között. Igyekszünk más elemekből táplálkozni: modern hangzás, fülbemászó dallamok, többszólamú vokálok és fogós refrének jellemzik a zenekar világát”

A jellemzésben sok igazság van, de a Flúg által művelt zenei világ sok hallgatást igényel, így többszöri próbálkozás után mutatkozik meg az igazság. Noha az Elviszlek Magammal csak a zenekar első nagylemeze korábban is voltak kísérletek, hiszen 2005-ben Előjel címmel demót, 2006-ban szerzői kiadásban Kiszakadt Belőlem címmel pedig egy hatszámos EP-t jelentetett meg a négyes, amiről a nóták ide is felkerültek.

Nos ami kapásból beugrott a lemez hallgatása közben az a Black-Out neve volt. Nem direktek a hatások, csak hasonló a zene. Az ilyen zenékre szoktam azt mondani, hogy okos muzsika. Hogy az milyen? Hát az a zene, ami rengeteg hangulati elemmel operál, ezeket gyúrja egy kerek egésszé. Nos ezt a Flúg nem csinálja rosszul, de azért van még hova fejlődni ezen a téren, hogy elsőre ne az jöjjön le egy-egy nótáról, hogy ez olyan semmilyen.

Megmondom őszintén, hogy nekem a Flúg karcos oldala fog bejönni, de abban nagy potenciál lakozik. Hard rock szerű riffel robban be a kezdő Szökevény a legszebb Black-Out hagyományokat megidézve. Lőrinc Zoltán változatos énekre képes, de vokális téren nagyon jól egészíti ki őt Dombi Ádám és Szakadáti Mátyás is. A nóta dallamai szinte beleégnek a fülbe. A kettes A Földet Vonzza El! pátoszos hangulata egy kicsit erőtlen refrénben folytatja, pedig a verze még tökéletes. Ellenben a következő Joggal & Örömmel kiváló zenei megoldásokat vonultat fel egymás után. Az ének súlyossága is csak jót tesz a dalnak. A Közhely elejétől végéig kiváló nóta, abszolút sláger. Az ezt követő Társas Magány lassú melankóliája nekem nem jön be, de a zenekar mentségére szóljon, hogy általában nem kultiválom az ilyen típusú nótákat. A hatos Iker húzós riffre épít, kiváló gitárjátékkal megspékelve, ráadásul a refrén is abszolút telitalálat. Ezt a Kacagó Nap akusztikus játéka követi. Lehet, hogy a nap kacag, de ez a dal nekem kicsit szürke és átlagos, nem úgy mint az ezt követő Deja Vu a maga ultrazseniális basszustémáival. Az Anno-name szaggatott témáiból kiváló refrén bújik elő, míg a következő Súlytalan ugyan újból egy lassabb lírai, de Zoli kiváló dallamokat hoz benne. Az albumot a Láttalak Valahol és a Füst kettőse zárja. Előbbi valahonnan ismerős szomorkás dallamokkal indít, de aztán jófajta döngölős gitártémákban folytatja a lemez egyik legjobb nótáját eredményezve, míg az utóbbi ismét egy akusztikus szösszenet, amolyan igazi lemezzáró.

A Flúg bemutatkozó albuma több mint korrektre sikerült alkotás. Kívánom nekik, hogy a zene a célközönségét is találja meg. Ha a kissé szürkébb dolgokat le tudják nyesegetni magukról, akkor az amúgy meglévő igen magas színvonalú dalok igazán kerek egésszé állhatnak össze. Önbizalom növelőnek ez egy négyes.