Nos lassan megint eltelt egy év a 2008-as Sziget Fesztivál óta, mindjárt kezdődik az idei. Ahogy azt tettük a múlt évben, idén is bemutatjuk a Fesztivál nevesebb fellépőit, persze azokat, akik rock/metál-ban utaznak. A brit bandák zömétől elnézést kérünk idén annyian vannak, hogy egyenként nem jutott rájuk időnk.
Az idei Sziget számomra legnagyobb durranása kétségtelenül a Faith No More visszatérése lesz. Igaz a visszatérés az előzetes bejelentések szerint csak a nyári fesztiválszezonra korlátozódik, a fanatikusok titokban ennél többen is reménykednek.
A banda a nyolcvanas évek elején, San Francisco-ban alakult és újdonságot hozott a zenei életbe azáltal, hogy stílusuk a heavy metal, a rap és a funky ötvözetéől alakult ki. Nagyon hamar népes rajongótáborra tettek szert, bár első albumuk a We Care A Lot csak 1985-ben jelent meg. Ezen a korongon még Chuck Mosley énekelt és főleg Jim Martin heavy stílusú gitárriffjei domináltak. A következő nagylemez, az 1987-es Introduce Yourself, már egy sokkal összetettebb korong, ahol a metál és a rap elemei végre nem kínkeservesen maradnak csak meg egymás szomszédságában.
Ám hiába a lemez nagyszerű fogadtatása, a banda 88-ban megválik Mosley-től akinek helyét Mike Patton veszi át. Vele készítik el következő alkotásukat a The Real Thing című nagylemezt. Pattonnal jó üzletet csinált a zenekar, mert kiválóan tudott váltani az éneklés és rappelés között, valamint igen jelentősen hozzájárult a bizarr dalszövegek megírásához. Zenei stílusötvözetük remekműve is ekkor jelenik meg: az Epic című kislemez amely a jelentős hard rock együttesek közé emeli a bandát. Bár lemezeik kiadását nem siették el, pályafutásuk folyamatosan felfelé ívelt, és az 1992-es Angel Dust című lemezükkel jutottak el a csúcsra. Ezen a korongon találhatók a Faith No More legösszetettebb, legkomplexebb alkotásai. A lemezt népszerűsítő koncertkörúton azonban egyre inkább kiéleződtek az ellentétek az együttes tagjai között és Martint illetően mindenféle pletykák röppentek fel. Ezúttal alapjuk is volt, mivel következő korongjuk megjelenése után nyilvánosságra hozták, hogy Martint kirúgták és a King For A Day, Fool For Lifetime című lemezen már Trey Spruence gitározott.
Trey sem maradt sokáig, őt Dean Mentia váltotta fel, majd Jon Hudson következett. Vele készült el az együttes legsikeresebb nagylemeze, melynek Az Év Nagylemeze (The Album Of The Year) címet adták. Hiába, aki mer az nyer, mert a húzás ezúttal bejött: valóban ez a korong lett a 97-es év albuma. A lemez megjelenését követő koncertkörúton azonban véglegessé vált, hogy a banda tagjai immár nem tudnak egymással dolgozni így 1998-ban a Faith No More feloszlott. A Who Cares A Lot című gyűjteményes album így már csak postumus jelent meg. Patton új zenekart alakított Fantomas néven és később is elég avantgarde projektek részese lett, míg Bottum az Imperial Teen nevű együttesben folytatja pályafutását, Billy Gould producerkedett, Mike Bordin meg többek között beszállt Ozzy Osbourne mellé.
A banda a Sziget zárónapján augusztus 16.-án (vasárnap) lép a Nagyszínpad deszkáira 21.30-kor.
Kedvcsinálónak: We Care A Lot - live @ Download Festival, Donington 2009 >>
A biográfiáért köszönet a Literatura online kultúrális magazin rock történelmi gyűjteményének.
