Valószínűnek tartom, hogy minden System Of A Down fanatikus, annak örülne leginkább ha a SOAD újra beindulna, amire ugyan Shavo Odadjian basszer tett egy meggondolatlan kijelentést, de mint azóta tudjuk az egészből meghatározatlan ideig nem lesz semmi sem. 

Így aztán marad a kettészakadt csapat, kinek Serj Tankian szólóban, kinek pedig a gitáros Daron Malakian és a dobos John Dolmayan Scars On Broadway  nevű együttese. Ráadásul a két főkolompos között amúgy is mintha egy verseny látszana kialakulni, amiben azt döntik el hogy a SOAD hiányában kinek sikerül inkább maradandót alkotnia. Sőt talán a SOAD rajongóinak körében is kialakult a „ki mellet teszem le a voksomat” effektus.

Aki a mi általunk írtakat elolvasta, annak egyértelmű lehet, hogy ha nem is szükségszerűen, de mi ki mellett tettük le a voksunkat, függetlenül attól, hogy a másik oldal érveit is megértjük. Serj Tankian sokszínűbb zenében utazik a SOAD stagnálása óta, de még neki is tetszett a Scars On Broadway lemeze, amit én személy szerint nem mondhatok el magamról.

Mielőtt azonban Serj új lemezzel jelentkezne, elkészítette az Elect The Dead szimfonikus  változatát. A lehetőség persze adja magát, hiszen az erősen musical hatású lemez csak arra várt, hogy a mester ilyen köntösbe öltöztesse. A musical hatások így még jobban felerősödnek ráadásul Tankian ezerszínű hangja végig olyan mintha legalább öt szerepet játszana. Hogy mégse mondhassa egy rajongó sem, hogy nem kap valami újat a pénzéért, a tizennégy dalból kettő – Gate 21, The Charade – tök új.

Serj persze nem úttörő, hiszen korábban a Scorpions és a Metallica is próbálkozott ilyennel, tették mindezt nagy sikerrel. Serj dalainak megszólaltatásában a hetven tagú Auckland Philharmonia Orchestra működött közre és a felvételek tavaly készültek Új-Zélandon. A lemez gyönyörűen szól, Serj pedig egy talentum, elég csak a Lie, Lie, Lie című dalt meghallgatni. Egy valami hiányzik csak innen, az pedig a lendület – talán csak a Sky Is Over-ben húznak egy kicsit bele -, de a zenei megközelítéstől nagyon nem lehet elvárni ezt. Igazából ennek a lemeznek nincsenek csúcspontjai, hiszen az egész egy csúcspont. 

Állítólag a lemez Serj Tankian következő stúdióalbumának egyfajta előfutára is, hiszen azon is lesz majd vonós és fúvós szekció. Mindenesetre aki szerette az Elect The Dead-et, az ebben a szimfonikus albumban sem csalódik majd. Igazából az Elect The Dead Symphony egy szimfonikus remix lemez, a remix lemezeket pedig nem szokásom osztályozni, így itt sem teszem.