Ügyes belső szervezésnek köszönhetően, két kolléga is írt a demoról, úgyhogy igazán nem lehet ránk panasza a zenekarnak. Az alábbiakban elsőként Gyula, utána Norbi benyomásait olvashatjátok a Patriots Rock Band demójáról.
Rácz Úr:
A sztereotípia csúf egy dolog. Amikor a Patriots Rock Band nevét megláttam, azt hittem, hogy ismét feltűnt a magyar nemzeti rock horizontján egy „nagymagyar” banda. Le kell szögezni a névválasztás behúzza a hallgatót a csőbe, bár az is igaz, hogy ezzel az elnevezéssel igen komoly audienciát szerezhet magának egy zenekar, és ahhoz nem is kell túl sokat nyújtani muzikalitásilag, hogy elnyerje eme tábor tiszteletét. Néhány kötelező szólam, és szó, esetleg valami régi katonadal feldolgozása, és a siker, ha nem is garantált, de a motoros találkozókra egy igen ékes pedigré.
A Patriots Rock Band ettől függetlenül még lehet a motoros találkozók vendége, a stílus saját bevallásuk szerint mocsokkal átitatott hard rock, amibe nem is nagyon lehet belekötni. A zenekar felállása a következő: Kelemen József: ének, gitár; Csicsák Gábor: gitár; Tóth Ervin: basszusgitár; Glancz István: dobok. A 2008-as induláshoz képest igen aktívak a pesti illetőségű arcok, ez a második demojuk. Már- már Ossianos munkatempót diktálnak, hozzá teszem: tizenkét év után Endréék idén nem(!) jelentkeznek új, vagy válogatás, vagy koncert lemezzel, megcsúfítva a 98' óta mutatott sormintát.
A négy számos Zuhanás demo hallgatása közben nekem leginkább a Junkies ugrott be, ha a honi vonalról kellene hasonlítási pontot hoznom, mondjuk a döglődő ex-tini kedvencnél szívesebben nyúlnak a metálosabb dolgokhoz Patriotsék. A gitárok zúznak, a dob feszes, az ének dallamok is helyükön vannak, de az elvárható szint fölé nehezen lépnek. Előre bocsájtom, hogy a magyar hard rock, meg úgy egészében ez a hard rock dolog nem hoz lázba, és kissé érthetetlen dolognak tartom az ezt a műfajt körülvevő nosztalgiát (ha van egyáltalán erről szó), így a zenei stílusnál már jön a szemöldökráncolás a részemről.
Az Ördög Táncánál jön ki a legjobban a Junkies hatása, punk-rockos cucc különösebb meglepetés nélkül, akár zeneileg, akár szövegileg, a Tétova Érzés inkább a glamesebb vonalat hozza. A recept ugyanaz: pörgős verse, epikus refrén, mind ez kétszer utána a szóló, majd ismétlés. A Kábultan a kakukktojás, azzal, hogy egy akusztikus dal soksávos énekkel, és a dal témájával (amely témában szerintem ez a legjobb hazánkban) még inkább paradoxonná teszi a zenekar nevét. Hallgatható kis nóta, amit akár parkokban iszogató alter rockerek, punkok, és alter punkok is pengethetnének a pénteki iddogálások alkalmával, de ez annak is köszönhető, hogy az ének témák már-már imbecillitásba hajlóan egyszerűek, de arra mindenképp jó, hogy az ember fülébe másszanak. A leggyengébb számomra a demo címadó Zuhanás. Ennél nagyon érezhető a heavy metal vonal, és a kétezres évek elején tapasztalható reneszánsz fém zenekarok legrosszabb pillanatait interpretálja.
Úgy vagyok a Patriots Rock Banddel, hogy ennél sokkal rosszabbat vártam tőlük csupán a névből kiindulva, de összességében nem rossz zenekar ez azoknak, akik bírják a hard rock, rock n’ roll, heavy metal triumvirátus hangulatát. Én nem tartozom ide. A motoros kocsmák tulajai, és motoros találkozók szervezői viszont igen, úgyhogy ott mindenképp megáll két lábon a Patriots Rock Band kicsit porosan koszos rockja.
Norbert K.:
A következő bevezetéssel kaptunk e-mailt a fiúktól: „A nevünk Patriots Rock Band, 2008 februárjában alakultunk Budapesten. Alapvető koncepciónk, hogy csak saját, és csakis kizárólag magyar nyelvű hard rock-ot játszunk, hogy a magyar rockzenének ismét akkora tábora legyen, mint anno a '80-as, '90-es években.”
Megvallom őszintén, ennél jobban én se tudnám összefoglalni a srácok zenéjét. Klasszikus hard-rock ez, és klasszikusan magyar, minden elemében. A meghallgatott számok alapján témaválasztásban is a jól ismert receptet követik. Van itt motoros dal (Száguldás két keréken), „ördögi” (Az Ördög tánca), és egyéb klasszikus rock zenére jellemző számcímek (Zuhanás, Tétova érzések, Elveszett remények… stb.)
A számok felépítése is a szokásos bevezető riff/szóló-verse-(bridge)-refrén-verse-refrén-szóló-refrént követi.
A két gitár nagyon jól kiegészíti egymást, jó riffek vannak, és megálljt is tudnak mondani, hiszen nincsenek öncélú, hosszú, semmibe se tartó szólók, amik sajnos a műfaj gyakori velejárói. A ritmusszekció korrekten hozza a dolgát, a dobos jól dobol, a basszusgitáros tud basszusgitározni, egyáltalán, biztos alapot adnak a zenének, és gyanítom, hogy koncerten sincs ez másképp.
Negatív észrevételként annyit, hogy a gitárokat nyugodtan lehetett volna harapósabbra keverni, sok szám sokkal erőteljesebb lett volna így, valamint a basszusgitárt hangosabbra, általában, az összes számban. Direkt fejhallgatóval, hangosan hallgattam, de sokszor még így is nagyon kellett figyelnem, hogy felfedezzem. Az énekesnek kellemes, szép és tiszta hangja van. Jó énektémák vannak, és jól is énekel.
Problémáim, megvallom, nekem elsősorban a szövegekkel vannak. Ahány ember, annyi szokás, én (sajnos?) kifejezetten szövegcentrikus zenehallgató vagyok. Majdnem mindegyik felvett számnál olyan érzésem van, hogy a zenét kiválóan összerakták a fiúk, és valamilyen, ”jól hangzó” szöveget rábiggyesztettek, amit aztán jó énekdallammal korrekten hoz is Keli, az énekes. Nyilvánvalóan nem a lét értelmének morálfilozófiai kérdéséivel kell foglalkoznia minden rockdalnak, de, hogy konkrét példával éljek: a Kábultan című szám kiválóan kezdődik, nagyon hangulatos és jól sikerült lassú szám, de a „Legyen zöld a föld/ Legyen kék az ég/ Legyen béke minden szívben/ Legyen ennyi elég” refrénnél azért biztos, hogy sikerült volna jobb is. A Felfedezem a tested őszinte, szókimondó stílusa ellenben, nagyon tetszett, ehhez hasonlóból még többet! Építő jellegű kritikaként említettem csak ezt, a továbbiakra nézve. Talán érdemesebb többet simítani rajta, és akkor a magamfajta, egyszeri blogger nem tud mibe belekötni. :)
Merthogy a zene rendben van, az ars poetica nagyon szimpatikus, és annyit tudok mondani a fiúknak, hogy: csak így tovább! Aki szereti a magyar rock zenét, a Beatricétől az Eddán és a Lordon át a Pokolgépig bármit, az mindenképpen adjon egy esélyt a Patriots Rock Band-nek!
