Rögtön legyünk túl a legrosszabbon, amit elmondhatok az estéről: a korai kezdésen. Nekem személy szerint, aki azon szerencsések közé tartozik, aki dolgozott is aznap, a 18 órás kapunyitás és a 18:15-ös első fellépő kicsit korán volt. Igyekeztem odaérni, mert kíváncsi voltam mindenre, ezért kénytelen voltam bent fogyasztani… Az árak annyira azért nem vészesek, maró gúnnyal azt kell, mondjam, olcsóbb, mint az oktogonközeli rockkocsma (Sör 400, egy jobb minőségű feles 600-700 Ft.)
A beérkezés probléma mentes volt és a személyzet előtt minden téren le a kalappal. Valahogy így kéne mindenhol csinálni. A biztonságiak tudták a dolgukat, de nem tettek se többet, se kevesebbet, a pultosok is gyorsan és jól dolgoztok, a ruhatáros kislány meg egy tündér.

No, de a koncertek.

A Virrasztók érdekes zenét csinált, ami nagyon tetszett, bár órákon át szerintem képtelenség hallgatni. Magyaros folk metál népzene, éneklő lánnyal és egy nagyon komor sráccal, némi elektronikával fűszerezve. A számaik nem épp a vidámság mintapéldányai, ezért sem tudnám mindig ezt hallgatni. De bizonyos hangulatokhoz nagyon jó.

A GodNr.Universe! nevű formáció, ami ezt követte, az Eluveitie két hölgy tagjának kísérletező kedvű side projekt-je. Nekem tetszett, bár aki a klasszikus metál zenét szereti, az szerintem sikítva menekülne előle. Egy dob, egy gitár/basszer (cserélgeti a srác a számok alatt), egy hegedű/ének és egy másik ének. Masszív basszus alapú hegedűs ritmusú, kicsit elektronikus hangulatú zene, de nekem bejön az ilyen. Egy dolog zavart, hogy félútón rájöttem, hogy kicsit emlékeztet az egész hangzásvilág a Linkin Park lassú, rappelős részeire. Így elég sokat mosolyogtam rajta.

Mind a két zenekar zseniálisan volt hangosítva, meg is lepődtem, az átszerelés is nagyon profin és pörgősen ment.

De végre eljött, amiért jöttünk: a nagy nevek. Nyolckor kezdődött az Eluveitie. Én kb. 2 percig bírtam szolidan álldogálni, utána belevetettem magam a koncertbe. Zseniális volt az egész. Hallottam pletykákat arról, hogy a „Wigwamban nem lehet pogózni”, de úgy tűnik a Club 202-ben már lehet. Ebben is az tetszett, hogy hiába volt eléggé vegyes a társaság és nem volt szolid a zúzás, ártani senki nem akart a másiknak. Rég láttam ilyet. A pörgős számaikat játszották az utolsó két albumról főleg, nem nagyon volt idő lazítani a koncert alatt. Ha jól emlékszem talán egy lassabb szám volt, ami kb. kötelező tőlük. Ahhoz képest, hogy mennyi hangszer szólt együtt meglepően jó volt a hangosítás, de nem 100%, mondjuk 90. A zenekar is láthatólag végig élvezte a koncertet. Én nagyjából a feléig bírtam, mert tényleg nagy volt a hajtás, de kint is remek volt a hangulat. Asztalon táncolás és ugrálás. Volt egy jó kis „wall of death” is, állítólag az is jó volt (bár ezt egy nagyon nagydarab mesélte… neki nyilván). Visszatapsolással együtt egy tisztességes koncertet toltak.

Korpiklaani. Az este fénypontja, már alig vártam. Ahhoz képest nem volt túl jó. Ugyan azt a programot játszották végig, mint az előző fellépésen, csak elég gyengén, és a poénok sem igazán feküdtek… Az énekes/gitáros technikai gondokkal küzdött kb. a koncert feléig (nem szólt a gitárja), és a lelkes segítők folyamatosan szerelgették, egy jó darabig hiába. A hangulat nagyon jó volt, bár itt már kevés józan ember és sok dülöngélés jellemezte leginkább a közönséget. Nekem nem tetszett, hogy a zenekar nagyon sokat beszélt finnül, szemmel láthatóan nem a technikusokkal, hanem a haverokkal. Jó sokat értettünk belőle… :) Talán a focimérkőzésen sértődtek meg (Finnország-Magyarország 1-2!!), talán túl sokszor voltam Korpiklaani koncerten, de szerintem ez elég gyenge volt a többihez képest. Nyilván a közönség alapvetően élvezte és én is, de valami baromira hiányzott. A cseresznye a habról...

Az egésznek 11re vége is volt és éjfél felé már távoztunk, mert addigra ment le a sor a ruhatárnál. A személyzet nem szólt folyamatosan, hogy záróra, még sört is kaptunk, amíg vártunk. Ez mondjuk tetszett. Egyszer bemondták, hogy vége a bulinak és hangsúlyozottan LASSAN induljunk el.

Ami még talán említést érdemel, hogy egész este a két nagy zenekar tagjai lent szaladgáltak közöttünk. Nagyon kedvesek és jó fejek voltak. Több, mint egymillió fotót készítettek róluk a rajongók az biztos. Ezért szeretem a kis koncerteket, mert a zenekar is része a bulinak és nem csak a színpadon.

Beszámoló: P (belekontárkodott: Norbert K)

fotók: Réti Zsolt (további fotók a koncertről itt)