Az Every Time I Die tavaly megjelent lemezéről majdnem született egy írás, de aztán mégsem. A metalcore-t délies elemekkel vegyítő csapat már a második videót készítette el a lemezhez, ezúttal az After One Quarter Of A Revolution című dalra. Nos a klip maga egy jól kivitelezett monstre stagediving.
A Tobias Sammet által működtetett Avantasia projekt áprilisban hirtelen két lemezzel is terrorizálja a hallójáratokat. A vendégművészekkel dolgozó Tobias a Dying For An Angel című dal feléneklésére a napokban lemezzel jelentkező Scorpions énekesét Klaus Meine-ét kérte fel. A végeredmény alább látható.
Az albumra a következő dalok kerültek:
Ugyan a galád, téli fagy még mindig terrorizálja védtelen végtagjainkat, a tavasz első jelei lassacskán végképp letagadhatatlanná válnak. Ilyenkor annak rendje és módja szerint mindenkiben működésbe lépnek a pozitív energiákat felszabadító belső kemikáliák. E felgyülemlő jelentős többlet effektív levezetéséhez ajánlunk most egy remek lehetőséget a március 26-án megrendezendő Grindrise Fest második fordulójának keretében. Ezúttal is egy monstre rendezvényben gondolkodtunk, szám szerint hét zenekarral, amelyek kivétel nélkül napjaink modernebb metal vonulatait képviselik. A sort a nemrégiben új EP-vel jelentkező budapesti Orient Fall (metalcore/thrash) nyitja, melyet a gyulai Over Promises (death/metal/core) követ szintén friss kislemezzel. Utánuk a Gyöngyösről érkező, a napokban első, őszre várható nagylemezének munkálatait megkezdő Zyon (metalcore) lép a deszkákra. A kíméletlen tempót a Szentes/Csongrád régiót képviselő Behind Your Fears (death metal) diktálja tovább, hogy ízelítőt nyújtson közelmúltban elkészült korongjukból. Ezt követően lépünk a dupla lemezbemutató szekcióba, hiszen a gyomaendrődi Nasmith (metalcore) ezen az estén tartja napokban megjelent, Viharos Csend című debütáló anyagának hivatalos fővárosi prezentációját, melyet ugyanilyen elgondolásban követ a budapesti The Sharon Tate (death metal/hardcore), akik szintén bemutatkozó albumukat tárják elénk. A méltó zárást és egyben főattrakciót pedig a hazájában igen nagy népszerűségnek örvendő metalcore reménység, az osztrák Pandora’s Dawn biztosítja, akik olyan neves bandákkal álltak már közös deszkákon, mint a The Black Dahlia Murder, az Architects, az All Shall Perish vagy a The Ocean. Az est folyamán több zenekarnál is lehet számítani akciós CD-kre, pólókra és egyéb meglepetésekre. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a népes felhozatal okán a kezdés hajszálpontos lesz (19:50), tehát aki nem akar lemaradni egyetlen csapatról sem, induljon el otthonról időben! Ha egy igazán fergeteges hangulatú, jutányos árú, felszabadult bulira vágytok, szeretettel várunk titeket a Dürer Kert kistermében! Reméljük, ez az este is legalább olyan zseniálisra sikerül majd, mint a mini-fesztivál tavalyi, első fejezete! 
A lemezre a következő dalok kerültek:
A két évvel ezelőtti emlékezetes és teltházas fellépésük óta rajongók ezrei követelik vissza a Lővérekbe minden idők legütősebb def-etechno rombolásait előállító The Prodigy csapatát. A hangyás britek 2008 óta turnéznak, az idei nyáron is övék a főszerep a világ legfontosabb fesztiváljain, így nem kis teljesítmény, hogy július 2-án újra a VOLT Fesztiválon robbanak majd az olyan katartikus erejű Prodigy-opuszok, mint a Firestater, a Voodo People, a Baby's Got A Temper vagy az Invaders Must Die!
A május 14-én a Puskás Ferenc Stadionban megrendezésre kerülő Metallica koncerten két előzenekart is láthat majd a nagyérdemű. Az egyik zenekar személye már most ismert, hiszen az a Magyarországra lassan hazajáró dán Volbeat lesz, akik legutóbb március elején zúztak egyet a Dieselben. A másik csapat kiléte még nem ismert.
Ha az Airbourne név elhangzik valószínűleg az őket ismerők mindjárt két táborra szakadnak. Az egyik tábor hűséges AC/DC rajongóként pofátlan plágiumot emleget, míg a másik váltig esküszik, hiába ugyanaz a zene, az Airbourne maga a lendület, egy adrenalinbomba, mely a fiatal AC/DC-ben kétségtelenül megvolt, ma viszont már aligha.
Újabb élvonalbeli és underground magyar bandák neveit hoztuk nyilvánosságra a 2010-es Rockmaraton Fesztivál fellépőiből. Olyan közkedvelt nevek gazdagítják a programot, mint a Dalriada (akik a magyar nyelvű ének ellenére a hazai sikerek után már külföld felé is kacsingatnak), vagy az Alvin és a Mókusok és a Watch My Dying, akik ma már úgyszintén kihagyhatatlanok egy jelentősebb rockzenei fesztivál műsorából. De az Idoru, Insane, Cadaveres, Mangod INC. is igazi finom és kedvelt csemegék. És persze idén is törekszünk a különleges produkciókra, így első nagylemezüket a német Crazy Love Records kiadásában pont a napokban megjelentető Ati Edge and the Shadowbirds is a fesztivál vendége lesz szuper Rockabilly/Psychobilly ötvözetével. A Black Metal kedvelői számára pedig itt lesz például a Csejtey projekt. A Depresszió zenekar gitárosának, Hartman Ádámnak, a másik bandája, az Adam's Family is ellátogat hozzánk. Az Iron Maiden tribute Up The Irons közvetlen az ex-Iron Maiden vokalista Blaze Bayley előtt izzítja majd a hangulatot, és ha összejön, akkor még közös produkcióra is sor kerül! Jövő héten indul a programbontás is, és folyamatosan kerül napvilágra a részletes koncertmenü. A még hiányzó nevek, a nulladik nap, illetve a vasárnapi ráadás és egyben születésnap fellépőit is rövidesen megismerheti mindenki. A szuper olcsó belépő ellenére még tartogatunk 5 külföldi nevet is a "tarsolyban", ezért is érdemes figyelni a weblapot. A rengeteg beérkezett pólópályázatból a szervezők által kiválasztott 5 mintára is várjuk mindenki szavazatát május 30-ig! És a bandaszavazás is tart még április 5-ig. Továbbá a Local Heroes tehetségkutató színpadra, valamint Tribute zenekarok részéről még mindig várjuk a jelentkezést! Rendezvényünknek Facebook klubja is létesült, tessék jelölni!
Május 11-én a Napalm Records gondozásában lát napvilágot az instrumentál stoner Karma To Burn negyedik nagylemeze, amely az Appalachian Incantation címet kapta. A csapat arról híres, hogy dalainak címet nem ad csak számot - az új lemezen a 41 és 48 között -, de most egy Waiting for the Western World címet kapott dal is szerepel a lemezen, sőt ebben Year Long Disaster frontembere Daniel Davis még énekel is. Az album producere a zseniális Kyuss egykor basszere Scott Reeder volt.
Hammer Of The North címmel a nyáron a Roadrunner gondozásában érkezik a "JB" Christofferson vezette svéd Grand Magus ötödik stúdióalbuma. A kissé csúnyácska borító mellett mára nyilvánosak lett a lemezre kerülő dalok is:
Nagyon valószínűnek tartom, hogy aki egy Rammstein koncertet választ, amolyan kikapcsolódásként, az amellett, hogy a kedvenc dalait is hallani akarja, nagyon várja, hogy milyen színpadképpel és show elemekkel érkezik a banda. A koncert előtt egyértelműen megvilágosodott, hogy a legtöbben – átvitt értelemben persze – a Budapest Sportaréna felgyújtását várják a német brigádtól. Kívánságuk teljesült!
Február 28-án éjjel az amúgy is nehéz anyagi helyzetben lévő Heim Pál Gyermekkórház műszaki-technikai épületében betörés történt, melynek során az osztályon lévő műszaki-technikai és informatikai eszközöket loptak el. A jelentős anyagi káron felül az épületben is több millió forint nagyságrendű kár keletkezett. 
Lehet azon vitatkozni, hogy az 1998-ban hivatalosan is megalakult san franciscoi Black Rebel Motorcycle Club-nak a RockStation hasábjain van-e a helye, de azt gondolom, hogy ha egy 
A kezdés rendben is volna, hiszen a címadó elszállós pulzálása után a Conscience Killer igazi sláger lehet. A hármas Bad Blood, amolyan Beatles-Coldplay keverék, ami a párhuzamok ellenére is rendben van. A torzított gitárzajokkal operáló, vontatott War Machine viszont hamar elveszi az ember kedvét, míg az akusztikus Sweet Feeling érzelmes danolászása sem több az átlagosnál. Az életkedvet az hatos Evol hozza újra vissza, melybe nem kevés pátoszos hang került, a dögös bugi viszont az ezt követő Mama Taught Me Better című dalban köszönt újra be, a gerjedő gitárral együtt. A River Styx-ben a belassult vadnyugat tér vissza, míg a The Toll megint érzelmes akusztikus semmi, melyet csak egy kis szájharmonika dob fel a végén. Az Aya című vánszorgó dalt viszont semmi sem menti meg, halálos cipőbámulás az elejétől a végéig. A pulzáló Shadow's Keeper jól jön ezután a fülnek, ilyen nótákból kellett volna több erre a lemezre. A zongorás Long Way Down nagyon Beatles, de nem rossz, de a záró Half-State több, mint tíz percét én megspóroltam volna, ugyanis nincs ennyi a dalban, noha tartalmaz ügyes megoldásokat.