1992 januárjában, a Megadeth a burbanki Enterprise Studios-ban elkezdte új lemezének felvételeit Max Normann producer segítségével, közreműködésével. A cél egyértelmű volt: a zenekar értékeit megtartva rövidebb, némileg rádió-barát dalok komponálása. A zenekar négy hónapot töltött a stúdióban és elkészült a Megadeth máig legsikeresebb lemeze a Countdown To Extinction.
Az album azonnal siker lett, 2. helyen debütált a Billboard Top 200-s listáján, dupla platina státuszt ért el, a mai napig több, mint két millió példány talált gazdára belőle. Emlékszem akkoriban lett otthon kábeltévé és Music Television, 1993 nyarán akárhányszor szólalt meg a Symphony Of Destruction, az ablakot sarkig tártuk és Megadeth-et hallgatott az egész vilidzs.
Hogy mi vitte rá Mustaine-éket, hogy két évvel az egyik legtechnikásabb thrash alapmű, a Rust In Piece kiadása után egy jóval közérthetőbb, jó értelemben vett metálslágereket felvonultató albumot csináljanak az máig kérdés, az hogy bejött a húzás viszont már nem. Mustaine egóját ismerve biztosan volt benne némi irigység a Metallica Black Album-ának óriási sikere kapcsán.
Ettől még azonban a tény tény marad, hogy a Countdown To Extinction-ön egyetlen közepes nóta sincsen. Az albumot a Megadeth minden valószínűség szerint legerősebb felállása készítette. Dave Mustaine mellett Marty Friedman gitározott, David Ellefson basszusgitározott és Nick Menza dobolt. A háború és a társadalmi problémák témakörét boncolgató album olyan dalokat termelt ki, mint a gigariffeket felvonultató Symphony Of Destruction, a ráspolyozó Sweating Bullets, a gyorsabb szoft-thrash Skin O' My Teeth és Architecture Of Agression, illetve a félballada Foreclosure Of A Dream és dallamos This Was My Life.
De még a B oldalra is olyan dalok jutottak, mint az abszolút sláger címadó, egy fantasztikus gitárfutammal, a sebesen száguldó High Speed Dirt, a rideg Psychotron, a nyomasztó Captive Honour és a lemez leginkább thrash-es tétele az Ashes In Your Mouth.
A csapat meglóduló szekere az amúgy is drogproblémákkal küzdő Dave Mustaine-re nem gyakorolt jó hatást. Alig egy hónappal az észak-amerikai turné indulását követően hét hetes drogelvonóra kényszerült. Kezelését követően Angry Again címmel felvettek egy dalt a Last Action Hero című Schwarzenegger mozihoz, de készült nóta egy Beavis And Butthead válogatás lemezre is. Az 1994-ben megjelent Youthanasia további puhulást, hozott, onnantól pedig a helyes ösvényt keresgeti Dave Mustaine és csapata, melyre a 2009-es Endgame című albummal majdnem rá is talált.
2010-ben a Sonisphere Fesztiválokra összeálló Metallica, Slayer, Megadeth, Anthrax összeállítású The Big Four megmutatta, hogy a thrash metál örök és elpusztíthatatlan. A Megadeth respektje tehát megvan és az április 8-án a Slayer társaságában, a European Carnage Tour keretében Budapestre érkező banda klasszikus dalait több ezren hallhatják újra élőben.