Mikor már mindenki azt hitte, hogy a legtöbbek által antipatikusnak tartott Fred Durst és Limp Bizkit nevű zenekara végleg eltűnik a nu metál süllyesztőjében, akkor valami hirtelen ötlettől vezérelve Fred 2009 elején újjáélesztette a halottnak hitt bandát, sőt még a csapat zenei agyát, a különc Wes Borland gitárost is sikerült visszacsábítania a zenekarba.
Sokan úgy gondolták, hogy Fred elnosztalgiázik itt különféle fesztiválokon, még egy bőrt lehúznak a Limp Bizkit márkanévről aztán kábé ennyi a történet, de általános elképedésre még abban az évben bejelentették, hogy lesz új lemez is melynek megjelentetését 2010 nyarára időzítették, aztán ki tudja miért csak ezév júniusának végén jelent meg a nagy visszatérés Gold Cobra címmel.
A Limp Bizkit-től nem kellett soha a metál megújítását várni, sem csavaros, művészi felépítésű kemény zenét. Egyszerű ez, mint a faék és nyilván inkább az amerikaiak fogják most is megkajálni, de egyet ne felejtsünk el: sekélyessége mellett igen is szórakoztató lemezt rakott le a Limp Bizkit az asztalra. És van, akinek ez éppen elég.
Az hogy a Gold Cobra működik legalább annyira köszönhető Wes Borland-nak, mint Fred Durst-nek. Amellett, hogy maga a lemez úgy szól, mint az atom, Borland most baromi jó groove-os riffeket rakott Durst rappelése alá. Fred most sem tud énekelni – bár néha megpróbálkozik vele -, de a lelkesedése dicséretes és néhol jó dallamokat is sikerül hoznia, mint például a Walking Away című lassabb tételben.
A lemez azonban nem erről, hanem a bólogatós, groove-os elemekkel vastagon megpakolt rap metálról szól és ebben a műfajban a Limp Bizkit az elit-ligához tartozik ez kétségtelen még akkor is, ha utálod őket.
Olyan dalokkal, mint a címadó, vagy a korábbról már ismerős Shotgun, az előbb említett Walking Away, az apró színezéseket is hozó Loser, a vérbeli rap 90.2.10, vagy az ugrálós Why Try igazából nem lehet tévedni, még akkor sem, ha egy kicsit a végére megfárad a lemez.
Igazából nehéz volt bármit is várni a Gold Cobra-tól, de ez a lemez amellett, hogy nem az év albuma egy igazán korrekt munka, amit full hangerőn érdemes bömböltetni, mert úgy igazán hatásos.
