Végre megkaparintottam a várva várt új Slytract lemezt. Vártam már, hiszen az előző Explanation: Unknown nagyon bejött. Igazi modern death/trash anyag volt, ráadásul már akkor megfogott a zenekart körülvevő igényesség. Kíváncsian vártam milyen lesz az új cumó, mert a beharangozott változtatások nekem tetszetősnek hangzottak. Gyorsan szaladjunk végig az ezúttal is E.U. monogramú, frappáns oximoronnal elkeresztelt lemez nótáin. Előre jelzem, nekem összességben nagyon tetszik az új anyag!

A rövid, hangulatos Aura intró után pőre odabaszással indít a lemez, de egy perc után nem sokkal már hallhatóak az említett változások. A szinte Deathspell Omega-s, disszonáns gitártéma nem e világi hangulatot teremt. A Recognize keleties dallammal indít, a szóló is ezt a vonalat viszi tovább, némi Azagthoth ízzel, a nóta végén igazi katarzissal. Ahogy haladunk tovább a lemezen feltűnik, hogy rengeteg a szóló, amik többségükben igen jók! Nálam a Shall They Learn War Anymore indítja a sort a “TOP 3 legjobb nóta a lemezen” listán. Ahogy Gábor kántálva hörgi a nóta a címét az valami fantasztikus. Itt hallhatjuk először a bőgős Szabi által előadott tiszta vokál témákat is. Tény, hogy egyszerű a vokál téma, viszont nagyon jó Szabi hangja és pont az adja a különlegességét, hogy nem is várna az ember ilyen orgánumot egy ilyen nótában. (Mondjuk ő már a Gáborral közös From Sun to Sun projektben is bizonyított nekem.) Ezután jön a Millenary Venus, szintén remek nóta, igazi old school death metal feelingje van, a közepén pedig finom szinti témákkal dobják fel. A My Mist a második kedvencem a sorban, főleg a pulzáló szóló és a Behemoth-ra emlékeztető gitártémák miatt. A Behind the Closed nálam “no go”, viszont amit a legvégére hagytak, az valami embertelen. A Nexus nem gyengén kilóg a sorból, még pedig azzal, hogy olyan bitang jó, hogy egész héten verette magát a fejemben! Az elején levő  “tejóatyaúristen mi ez gitár vagy szinti vagy nem tudom de ááááá iszonyat jó” témától kezdve a tiszta vokál és hörgés váltogatáson át a leges legvégéig, fenomenális. Na ennyit a nótákról röviden, lássuk az összképet.
Először is, Gabi hangja sokkal jobb mint az előző lemezen, engem leginkább (a végre betegségéből kilábalni látszó) Behemoth-os Nergal-éra emlékeztet, jó mély, öblös. A tiszta vokál, faszán feldobja a lemezt, szerencsére nem vitték túlzásba a fiúk, hiszen ez a zene nem erről szól. Pont annyit van használva amennyit kell. Nem szóltam még a dobos Galántay Tamásról, aki néha akkorákat teker a lemezen, mint a legnagyobbak, tehetséséghez nem fér kétség. Ami a zenét illeti, az előző album death/trash vonálról nagyot léptek. A zene kevésbé szélsodró, a témák változatosabbak, atmoszférikusabbak, és (főleg a szinti miatt) sokkal több a dísz és az érdekes mozzanat ezen lemezen mint az előzőn. Pár helyen “melodic death”-nek írják az új vonalat, ami annak ellenére, hogy dallamosabb lett az alapot adó death metal muzsika, szerintem nem túl szerencsés, ez NEM In Flames. Ha már skatulya, akkor a Behemoth/Melechesh/Zyklon-ra hajazó zene miatt inkább “blackened death metal”. A hangzás a tőlük megszokott király (főleg a dobok szólnak bitang jól), bár szerintem ezért a soundért nem muszáj külhonba menni. A külcsín, és a kiadást megelőző promók ezúttal is a profizmust mutatják. Az új album designját egyébként a dobos Tamás kreálta, Szabi és a jól ismert Havancsák Gyula segítségével.
A váltásról magáról annyit, hogy nem értem a kétkedőket. Most komolyan, akinek az előző vonal tetszik, ott az első lemez, be lehet tenni, lehet hallgatni. Semmi értelme nincs újragyártani azt amit egyszer már megcsináltak. Igenis előre le kell lépni! Ha jön a belső kényszer, akár egy, akár több album után, akkor eszközölni kell a váltást. Ráadásul itt előrelépésról van szó. Én egy merészebb váltással is megbékéltem volt, akár még több díszítő szintivel, még több olyan hátborzongató témával, mint ami Null & Void-ban van. Ami viszont kicsit több kidolgozást igényel azok a szólók. Félre értés ne essék! A szólók nagy része bitang erős, feelinges és profi. Pár helyen viszont felesleges, néha pedig hiányzik a végéről a csúcspont. Ha mindenhol olyan lenne, mint Recognize-ban, na az odabaszna. Nem mondom, hogy az egész lemez folyamatosan szólni fog nálam, de ha jól számolom hat darab nóta biztosan örökös visszatérő lesz a playlist-ben. Azért ez jelzi mennyire jók az új dalok. A Nexus pedig az év egyik nagy slágere nálam.
Ősszel sok állomásos turnéra indul a banda a Demonical társaságában, bejárják fél Európát. Ami miatt morci vagyok, hogy itthon minimális lesz a koncertek száma. Épp ma játszanak a Gyár feszten Miskolcon, jövőhéten szombaton lemezbemutató a Dürerben és ennyi. Élőben híresen jók, így aki tudja nézze meg őket Pesten!