A Jackről a következőket kell tudni: egy kiskunhalasi zenekar, akik 1996 óta csapatják a crust punkos, grindos, hácés dara muzsikát, és a Beteg Kor egy amolyan ízelítő a hamarosan elkészülő nagylemezükről. Ez a promó lemez két számot tartalmaz, így az alábbi recenzió bizony négypercnyi hanganyagnak a levonata.

 

Filozofálgassunk egy kicsit, igénybe véve a relativitás témakörét. Négy perc. Ugye az nem túl sok? Négy perc van hátra, amíg jön a buszod? Kibírható ennyi várakozási idő. Négy perced van, hogy tarts egy cigi szünetet? Nagyon rövid idő. Négypercnyi gyökérkezelés, érzéstelenítés nélkül? Majdhogynem egy örökkévalóság. Négy percig hallgatni egy zenekart? Na az viszont tényleg csak arra elég, hogy valami kezdetleges fogalom halmazba sikerüljön belehelyezni a hangszert ragadó delikvenseket. Kivéve persze ha grindcoreról van szó, de azért ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor azért őszintén mondhatjuk, hogy a grindcore nem igazán nevezhető zenének. Maximum ökörködésnek, amiben van annyi pozitívum, hogy nem idegel minket túl sokáig.

 

A Jack viszont láthatóan/hallhatóan nem a vicceskedő brutál darálást tűzte ki zászlajára, és inkább a crust punk vonallal cimbizik. Aki szereti a műfajt az lehet, hogy különb dolgokat is le tudna írni a Beteg Korról, minthogy különösebben nagy megváltás nincs benne, szinte végig dübög a duplázó, és mindkét számban van egy kis kiállás. Zeneileg az elmegy kategória az amit a Jack csinál, van benne lefelezés is egy kicsit, de leginkább a darálás ad arcélet a bandának. 

 

A szövegeket nem lehet érteni, és az ének kábé olyan, mint amikor az ember a számítógép hangrögzítőjére egy fülhallgató segítségével próbálna felvenni valamit. De ez jobb is így, mert a csatolt dalszövegek annyira társadalom kritikus/hácés beállításúak, hogy kevésbé komolyan vehető a mondanivalójuk. A zene amúgy elfogadható, sőt, aki még sohasem hallott villanygitár muzsikát, azoknak még akár újdonság is lehet ilyen jellegű dzsidzsizést hallani. Amúgy nem mondhatnánk, hogy valamit is veszt vele az emberfia, ha azt a néhány megabyte-ot valami más, nemesebb dologra pazarolja a meghajtóján.

 

Aki viszont cédén szeretné élvezni a Beteg Kort, annak meg kell birkóznia a borító okozta sokkal is. A fura, vért síró ember alak, és úgy az egész minőség a kilencvenes éveket idézi, és nem is igazán érezhető benne, hogy valami kis minőségi maiságot próbáltak volna belecsempészni. A fordított pentagram? Benne a graffitis Jack felirat, és a kínai betűtípusos J betű? Ezt mondjuk végképp nem tudtam hova tenni! Főleg úgy, hogy a szöveg és zenevilág semmi összefüggést nem feltételez.