A szegedi Farcry zenekar 2003-ban alakult. A thrash metal alapokból építkező, de azt sok más elemmel is vegyítő banda nagy hangsúlyt fektet a komplexitásra és az érdekes ritmikai-technikai megoldásokra, de dallamosabb, progresszívebb témákat is felhasználnak, sőt megbújik itt egy kis death metál is, nem ritkán black-es tekerésekkel.
A banda mai felállását már 2008-ban elnyerte, tehát stabil alapokról építkeznek. Bemutatkozó lemezüket postai úton kaptuk meg, korrekt, nyomtatott, színes biográfiával. A Slaves Of Chaos felvételeire Olaszországban a Math Lab stúdióban került sor, míg a keverést már itthon végezte a Denevér Stúdióban Cserfalvi Töfi Zoltán. A lemez 2012 márciusában látott napvilágot a szerb Grom/Tmina Records gondozásában.
Kellően változatos, jó kis brutkó albumot kapunk a Kis Tamás - ének/gitár, Kis János Benedek – gitár, Patkós Péter basszus, Abonyi Attila – dob felállású négyestől. 9 dal és egy intró, ennyi a felhozatal, de az minőségi thrash/death némi progresszivitással, néhol baromi furcsa, mégis egyedi basszusgitár hangzással. Az összkép mégis erős.
Először igazan a négyes The Surgeon-nál kaptam fel a fejem, lendületes, jól összerakott dal, kiváló szólóval. Az azt követő Trapped-nél nekem bevillant a jó öreg Voivod főleg a gitárok hangzása miatt. Az igazi dara a Reflection-ben jön el, melyben újfent kiváló váltásokat és egy kissé északias metált kapunk.
A lemez második fele is tartogat érdekes dolgokat. A The Slavestick-ből megtudhatjuk, hogy nagyon képzett zenészek alkotják a zenekart, a Perpetual Motion maga alá temet, míg a Being Under mindent elsodor az útból. Az albumot a szintén megalendületes, kegyelmet nem ismerő Homecoming zárja.
Nem vagyok ugyan a stílus nagy barátja, de ha már modern thrash, akkor azt valahogy így kell játszani. Stílusában abszolút kiforrott, vérprofi produkció, melyen abszolút meglátszik a zenészek elkötelezettsége. Talán még külföldön is labdába lehet rúgni egy ilyen produkcióval.
http://www.myspace.com/farcrymetal
http://www.facebook.com/farcrymetal
