Mostanában rendre belefutok re-born bandákba. Ilyen a francia Nightmare is. Ők előbb ’80-as évek derekán dobtak ki két albumot, majd eltűntek egy másfél évtizedre. Aztán a 2000-es évek elején újjászületve érkeztek meg újra a power metal mezőnybe. Sokat nem is mondott nekem a banda, mikor a kiadói promót elkezdtem bogarászni. Gondoltam kis monoton irodai meló közben benyomom, szóljon egy kis metál a hallójárataimban. 

Az intro és az első felvonás igazából nem is nagyon lepett meg, kicsit keserűen vettem tudomásul, hogy erre számítottam, semmi különös, átlag metálzene a Sunrise In Hell alatt, köszönjük… Címadó dal, gondoltam azért nem adják ilyen könnyen meg magukat. Na, itt már rendben vagyunk, a gitárszólók ülnek, a refrén dallamos és máris mászik be fejbe. A meglepetés ez után érkezik.  

 

A csávók elkezdik himnusz-jellegű nótákkal megszórni a korongot. Az Crimson Empire alatt már egész jól éreztem magam, itt is remekül működik a refrén, könnyen pötyögi akár a második meghallgatás után már az emberfia. A Children Of The Nation egy kicsit monumentálisabb vonalvezetésű nóta, ahogy a címe is sugallja, de szintén baromira el tudom képzelni egy koncertnyi ember közös üvöltözéséhez. A Preacher egy sokkal menetelősebb felvonása az albumnak. Tetszett, hogy néha felsejlett benne egy nagyzenekari hangszerelés. A Shattered Hearts nótával vegyes érzéseim vannak folyamatosan, mert a refrén valami bazi jóra sikerült, talán a legjobb része az albumnak, az többi nagyon megtöri a lendületet, emiatt nem tudtam az egészet szeretni.

 

 

A The Doomsday Prediction kicsit átlagosabb power metál muzsikálás. Egyáltalán nem rossz, de az előzőekhez képest kicsit talán sablonosabb. A The Dominion Gate nótát a női vokál ugyan feldobja picit, de kicsit talán a kötelező feladat teljesítése volt a cél. A lécet ugyan nem verték le, de nem több. A Final Outcome aztán megint azt a szintet hozza, amit az album közepe táján megszerettem: dallamos metál, remek, könnyen értelmezhető és dudorászató refrénnel. Az Afterlife nótával fejezik be a nem túlságosan hosszú albumot. Húzós, lendületes kis nóta a végére. 

 

Alapvetően elég jól sikerült albumról beszélhetünk az új Nightmare album kapcsán, ami május 18-án kerül a boltokba. Találunk rajta 3-4 olyan nótát, amire igazán őszintén csettinthetünk, hogy ez igen. Ezért értékelem egy 4-esre. A negatívumokat viszont az erősíti, hogy ha nem a fent említett tuti dalokról beszélünk, akkor a helyet átlagos, sablonos témákkal töltötték ki. Remélem nem lőtték el az összes puskaport, és egy következő albumra több olyan himnusz jellegű nótát sikerült felpakolni, mint a jelenlegi húzótételek.