Ez a lemez ötös osztályzatot érdemel. Minimum.
Mindenki, aki e sorokat olvassa, szaladjon a fogashoz, vegyen le egy kalapot, tegye fejére, majd emelje meg a svéd zenekar előtt! Fütyülnek rá, mit várunk tőlük. Fütyülnek rá, tudjuk-e fütyülni a legújabb zöngeményeket. A Firebox, a címadó, a klippes (Not Supposed to Sing the Blues), a Demon Head, a Mercy you, Mercy me nem slágerek - de majdnem azok.

Joe Banamassa közreműködése nem véletlen. Az sem, hogy meghívták, és az sem, hogy vállalta. Korrekt kis mocsok blues ez, egy kicsit felpörgetve. A váltás jelentősége és mértéke - R.I.P. - Gary Moore léptékű! Más példa nem ugrik be. Szemben a fősodrással. Bár, annak aki hallotta a '09-es születésű, idősebb bratyót, a Last Look at Edent, nem muszáj meglepődnie. Ha abból az albumból kivonjuk a címadót és a New Love in Townt, ezt kapjuk, a Bag of Bonest. de így is sűrűn kell nézni a borítót, nem cserélte-e ki valami tréfás lélek a cuccot? Joey Tempest hangja alig felismerhető. Nem affektál.

Ez a lemez hármast érdemel. Maximum.
Volt a Pongrácz út és a Kőbányai sarkán egy lemezbolt - ma már a bódéjának is hűlt helye van (már csak azért is, mert leégett...). Az eladó srác pár fillérért vett fel bármilyen bakelitet. (Tehát nem csak ma dívik a csintalanság.) 90 perces Maxell - egyik oldalára kértem a Europe The Final Countdownját, másikra akkor még szamantafokszot. Fogalmam sem volt, hogy az A oldal akkor most hard rock, "heavy metal", AOR vagy mifene, csak úgy bejött. Svéd lánctalpas döngölte keményre a szívemhez vezető utat az Eddának, majd később az Iron Maidennek.

Nem hinném, hogy ma lesz olyan kamasz, aki 20-30 év elteltével ilyen élményeket fog fűzni a Bag of Boneshoz.
Hogy mi vele a baj? Először is a stílus. Ügyesen ráfeküdtek a nosztalgia-áramlatra. Mert  - ahogy egy barátom fogalmazta - divat lett, ami nem divat. A Black Country Communion kicibálta a sírból a hetvenes éveket, elbír még egy exhumátort a piac. Legalább annyit tettek volna Norumék, hogy nem Europe logó alatt bocsájtják útjára ezt a tizenegy dalt.

De tegyék, és ássanak saját gyökereiknél is mélyebbre. A fő probléma nem ez. Igazából a DAL hiányzik. Tempest egy nagyon jó ZENEszerző, de ez itt és most nem mutatkozik meg. Mintha csak és kizárólag a stílusra, a designra koncentráltak volna az északi fiúk. A fürdővízzel (blues-rock) együtt kiöntötték véletlenül a gyereket (a dalt). Én pedig megyek, és bedörrentem a Last Look at Edent.

Öt és három átlaga pedig: