A civil munkahelyen (mert botcsinálta zenekritikusságból nem lehet megélni) két kolléga van, aki hasonló fém-cipőben jár mint én. A magam részéről nagyon élvezem, hogy 30 percen át úgy tudunk egymással beszélgetni, hogy a kívülállók egy rohadt mondatot sem tudnak értelmezni belőle. Külön nyelvünk van, amelyben - nem tudom, már honnan jött - a Sabaton szó a ciki szinonimája. Hogy sablon, mégis futtatják őket mint a lovat, meg hogy évente hatszor (?) jönnek Magyarországra, ahelyett, hogy "normális" bandákat hoznának, ez a heavy metal halála...és ilyenek.
Ha már elvállaltam ezen írást, kénytelen voltam tisztességesen végighallgatni egy Sabaton albumot. Nem tudom, hogy megbántam-e. Mindenesetre a meghatottság könnyei gyorsan leszáradtak arcomról, mert ami szította bennem leginkább a várakozás tüzet, az a svéd nyelvű album-kiadás beharangozása volt. (Na lám, ebben a siker-centrikus világban valakikben ennyire munkálkodnak még nemzeti érzések.) Nos, az én verziómban egyedül az ucsó szám, a Ruina Imperii szólal meg ezen északi nyelven. Sz'al ott északon hamar kihűl a kása, nem eszik forrón. (Készült egy svéd nyelvű változat, ez igaz. Ravasz!)
A nettó lemezanyagról további dalcímeket fölösleges említenem (majd a bónuszról később szólok valamit). Elmondom inkább mindegyik trackre vonatkozólag, miből állnak. Nos, valami Running Wild-félesség az egész, "leült az ördög az orgonához, a sánta kántor menekült"-típusú billentyűzettel dúsítva. Hogy mindez ne legyen annyira idejét múlt, mint amennyire az, meg van kissé fűszerezve némi szimfonikus, illetve ipari metal porral. Bár lehet, hogy az utóbbit csak az említett anyanyelvi szám miatt hiszem, ahol az ének a nyelvrokonság végett, Rammstein-közelivé válik.
Viszont: az ilyen típusú anyagoknál mindig kíváncsian várom, mikor fogy el a lendület - itt ez csodás módon nem történik meg! Joakim Brodén dalnok vezérletével a fiúk szorgosan szállítják a bomba-riffeket, majd a mega-refréneket. Rendkívüli tehetségű emberek nem túl mélyenszántó agymenése ez.
Olyan a hatás, mintha plázacicát izélgetne az ember. Ciki, de kellemes. Kellemes, de ciki. (Tekintve, hogy anyukám és feleségem a két leghűségesebb olvasóm, ezért a hasonlatért még kapni fogok.) Ha a Sabaton ezt a lehető legkomolyabban gondolja, akkor baj van. Ha csak szórakoztatni akar minket, akkor nincs olyan nagy baj. Minthogy a cucc valamiféle metal-paródiaként hat. És ez nem leszólás: Irigy Mirigyék Numerakirálya is jobb, mint az eredeti (melynek címét had ne kelljen leírnom). Mintha csak a paródia-jelleget próbálná alátámasztani a vérciki borító, az énekes pankrátor-dizájnja, és az öt darab terepszínű egyengatya.
Jól összegez mindent az (én változatom szerinti) bónusz-nóta, amely nem más, mint a Status Quo In the army now című giga-slágerének heavy-verziója. Egy kis karcoskodás, egy kis reszelés - és máris kész a Sabaton-szám. Ha már megemlítettem feleségemet, ő jellemezte így a svédek munkáját: "ez majd a FEZEN-en, a tömegben, nagy hangerőn ütős lesz!" Viszont addig nem annyira ütős.
