Idén hetedik alkalommal a - tehát már-már hagyományosnak mondható - rendezik meg a csornai Veréb Fesztivált. Most a korábbiaknál nívósabb, nagyobb húzóneveket sikerült igazolni az eseményre, így az iskoláskorba lépve talán ki is nőtte a "punkfesztivál" megnevezést. És ha már úgy is nagyjából tíz kilométerre lakom az eseménytől, gondoltam megnézem, hogy tud nyújtani egy kisvárosi fesztivál.
A strand és termálfürdő hátsó fövenyén felállított partisátor volt a tetthely, közvetlen tőszomszédságában pedig a sátrakat lehetett felverni, szóval viszonylag családiasan zsúfolt volt a hely.
Hét óra körül érkeztem a helyszínre, így volt időm nézelődni. Mindenfelé tizenéves punkokat láttam, szakadt cuccok, tarajok, kivarrt tini csajok...Hinnye, tán öreg leszek én ide! Közben a várpalotai Végállomás kezdett játszani. Lendületes, fiatalos "sulipunk"-ot játszó punk-rock bandát a küzdőtéren szerény számú, de annál lelkesebb szurkolótábor követte. A nem túl erős hangosítás ellenére jól nyomták a srácok, ügyesek voltak.
Rövidke beállást követően lila-pink fényárba borítva a színpadot érkezett a Rózsaszín Pitbull (avagy a macskám dzsörzé blúz) és kezde meg ámokfutását. A csávók szerzetes csuhában jelentek meg, és ennek megfelelően elnyomtak két egyház és vallást gyalázó nótát, hát kezdetnek nem rossz. Ezt követően tizennéhány percben a fiatalok egészséges lelki fejlődését elősegítve a szexuális aberráció széles spektrumát vezették elő pedofília, gerontofília és a homoszexualitás pontok érintésével. Az egy órás oltás-hadjárat keretében megtaláltak mindenkit, aki él (vagy már nem) és mozog: celebek, politikusok, Rubint Réka, Amerika stb. És ha ez még nem lett volna elég, Kassai Gabi átkötő versei az infantilizmus és az intolerancia minden szintjét megugrotta. Állat nagy hangulatot csináltak, szinte tele volt a sátor. Rég hallgattám már Pitbullt, de az új számokon végig röhögtem magam a koncert alatt. A teljes műsorukat nem is tudják lenyomni, mert rájuk szóltak, hogy vége, le kell jönni, de a közönség konkrétan szétkapta volna a sátrat, ha nem jönnek vissza (tényleg komolyan kezdett fokozódni a hangulat), ezért egy special performance-szal köszönték ezt meg. Trükkös Béla bá'-val tértek vissza, de csak egy dob meg egy bassz gitár maradt, szóval így tolták le. A Murka Zsolti kezében gitár helyett egy doboz sörrel segített be. Tényleg állatok voltak!
Fotó: Gombás Ákos
Az est fővendége a hazai mainstream punk vonal élmenője, a Supernem volt. A többiekhez képest hosszú beállást követően kezdtek játszani. Profik voltak, jól szólt az egész és hangosak is voltak, minden rendben volt. Nem vagyok egy nagy Supernem fan, a nagy slágereiket ismerem, ezek szépen el is hangzottak (Kk-kétszer, Hova megy, ki?, Irány a moziba be!, Generáció) és persze a végére az új kedvenc, a Tudományosfantasztikuspop, amiből egy ütős kis grand finale-t csináltak, kb. kétszer olyan hosszúra húzták a nótát, mint valójában. Szabi kitett magáért, hozta az őrült formáját, végég produkciózta az egész koncertet, és amiért külön nagy pacsi, hogy eszetlen jól működött a Papp Szabi féle "csajmágnes": a sátor környékén lévő összes jó bigét bevonzotta a helyre.
Az este utolsó fellépőjeként, úgy fél 12 magasságában lépett a deszkákra a magyar punk alapvetés, a legendás Prosectura, önkéntes tűzoltó- és lendületzenekar. Őszintén én miattunk látogattam ki a fesztiválra. Azért király, ha egy zenekar 23 éves, mert van miből válogatni. Atom jó keverték az újabb nótákat a régi slágerekkel. És valami eszeveszett tempót diktáltak. Nem számoltam, de nagyjából az egyórás koncert alatt 16-17 számot biztos lenyomtak. Simán elfogyott a szuflám a végére. A 'sectura mindig is nagy kedvencem volt, és végre láttam őket élőben is. Csettintve vettem tudomásul, ahogy ők így negyven felett "öregesen baszkodják a húrt", az tényleg élmény.
Apró megjegyzés: azért néha hangosítás okozott meglepetést, mind a staffnak, mind a zenekaroknak.
