
Nagyon szerettem a 90-es évek második felében fénykorát élő holland The Gatheringet. Azt hiszem, a zenekar egyik tagja se sértődik meg, ha azt mondom, hogy melankolikus rockzenéjük sikerének igazi titka Anneke van Giersbergen énekesnő volt. Gyönyörű szép, lágy hangja, angyali megjelenése igazi ikonná tette. A The Gatheringből azóta távozott, különböző formációk tagja lett, a héten pedig szóló előadóként lépett fel a Club 202-ben.


A 


Valahogy mindig is egy igazán nagy gondom volt a heavy metállal, mégpedig, hogy sohasem voltam igazán oda azért a pátoszért, pózért, és epikusságért, ami az egész műfaj esszenciáját adja. Én már csak ilyen egyszerű ember vagyok, akit le lehet nyűgözni pár vaskosan megszólaló riffel, de a falra mászik, ha egy ötezredik Dickinson klón énekel a szent csatákról, a valhalláról, és egyéb magasztos témákról. A Grand Magus meg sajnos/hála mindkettő kritériumnak megfelel. 

Számomra nem volt kérdés, hogy az idei Kyuss koncerten is ott leszek. Van pár banda, akit az ember minden évben szívesen megnéz, még ha sok utazással és nyűggel is jár Budapest-országba eljutni. A Kyuss nekem ilyen. Annak persze kevésbé örültem, hogy a klasszikus négyesből a tavalyi három tag-hoz képest, most csak ketten jöttek el. Egy darab Nick Oliveri-vel lett kevesebb a banda, tehát Garcia és Brant Bjork képviselte azt a Kyuss-t amiért mindenki jött.
Pedig annyira jól indultak! Az első Sonata Arctica album után úgy hittem, hogy sokkal nagyobb ívet futnak majd be, mert az Ecliptica album ezt az utat mutatta. A soron következő korongok nem voltak annyira erősek, mint az első, de az új albumot első meghallgatása után simán kiszórtam a lejátszóból. Aztán persze újra nekifutottam és azért picit tisztult a kép, de az első benyomás érzésével végig küzdenem kellett. 
Két budapesti underground metal fogat, a stoner/thrash/groove Stonedirt és a modern prog/thrash Ad Astra sok közös szállal kötődnek egymáshoz. Ezer éve ismerik egymást, többször léptek már fel közösen, együtt szülinapoztak, feltúrták kétszer Székelyföldet, vendégeskedtek egymás koncertjein, felvételein, de a legfőképpen mindketten jó sokat váratták a nagyérdeműt, mire összerántották a második lemezüket, amely mindkét brigádnál végre 2012-ben napvilágra jött, így ezek után nem volt kérdés, hogy közösen tartanak lemezbemutató koncertet is. Minderre a Dürer kert kistermében kerül sor, június 8-án, pénteken, ahol a szokásosnál terjedelmesebb játékidő keretein belül fognak megdörrenni az Inherited Fever brutál, nyakrepesztő riffekkel, groove-okkal és torokkínzással telepumpált dalszörnyetegei és az Open Wide album súlyos, komplex de egyben fogós nótái, melyet mindkét zenekar megspékel majd nem kevés meglepetés feldolgozással, valamint az Ad Astra esetében várható a lemezen szereplő vendégek felbukkanása is.
Hungarian version (scroll down for the English version of the interview): 
