Az évek múlásával zenei spektrumom sosem látott méretekig szélesedett. Rengeteg zenét vagyok képes befogadni, amitől azelőtt ódzkodtam. Értettem én a Neurosis semmihez sem hasonlítható, komor és súlyos világának lényegét és elismertem a zenészek kompromisszummentes munkásságát, de idő kellett, míg leesett a tantusz. Erre volt remek alkalom a tavalyi bécsi koncert, amire pont azért mentem, hátha hatására leomlik a fal, ami köztem és a zenekar közt állt. Mint utólag kiderült, attól a koncerttől sokkal többet kaptam, mint amit előzetesen reméltem. A Neurosis egy megkerülhetetlen, a maga zenei közegében pedig páratlan zenekar. Amikor a koncerten az End Of The Harvest ment, megtörtént a várva várt katarzis. Azóta beszereztem mindent, ami lehetséges, ráadásul megismertem Steve Von Till és Scott Kelly szólómunkásságát, amiről szintén csak felső kategóriás jelzők jutnak eszembe.