A VolumeFeedert, nem is olyan rég már bemutattuk nektek, a 2011-es Middle Finger Attitude apropóján. Most ismét egy EP-vel jelentkezett a hódmezővásárhelyi hármas, ami ízelítőnek, első hallásra, ismét elismerésre méltó anyag lett. Vannak bandák, akik ösztönből, könnyedén tudnak hiteles zenét csinálni, és a legutóbbi két EP-jük alapján a VolumeFeeder mindenképp ide sorolható.
A stílus nagyjából maradt olyan, mint két éve, de a doomos, stoneres dolgok most még inkább a háttérben maradtak. Jó tíz éve már annak, hogy gyakorlatilag boldog-boldogtalanra ráhúzták a stoner rock jelzőt, ha E-nél mélyebbre volt hangolva a gitár, és lejjebb volt tekerve a treble poti az erősítőn három egységgel az átlagosnál. Összegezve: a VolumeFeeder 2003-ban stoner rock lett volna, csak így simán, talán széljegyzetben odaírnám, a tökösebb, rakenrollasabb fajtából.
Három dal, valamivel több, mint tíz perc a Crowns And Chains termése. Intenzív lett, még úgy is, hogy szinte mindegyik dalba belefért egy-egy erős középtempós riff, de inkább mondanám dinamikus rocknak (metálnak), amit hallunk, mint mócsingos, zsíros iszapi tonnázásnak. Ráadásul újfent faszán zendül meg a hanganyag –ismét a szegedi Black Hole Sound stúdiót, és Vári Gábort illeti dicséret a hangzásért-.
Az első track a Kings Of Lies fílinges, southern nyitótémát hoz, és végig benne van a döngölősebb Down, Spiritual Beggars vonal hangulata. Balázs Imre rekesztős, hajlítgatós, kitartós orgánuma talán itt jön ki a legjobban –a hetfield-i hörgésbe hajló dolgok, mint az On Strings-ben, nálam nem jöttek be túlzottan-. Dallamos, fülbemászó délies utóízű bólogatni való rock zene, kb. a legjobb szám az EP-n. Az azt követő On String kicsit indirektebb, nyersebb, thrashes, death n’ rollos felütéssel. Ha mellévesszük, hogy Jaksa Róbert az Ektomorfban is püföli a bőrt, akkor azért azon nem csodálkozhatunk, hogy a dinamikus, intenzív tételek is megállnak a lábukon. Két és fél perces szám, horzsolni horzsol, de nekem a Kings Of Lies vonalas dolgok jobban bejönnek.
A pörgősebb On String után jön ismét egy bólogatós, könnyen a füledbe ragadó tétel, a Crowns And Chains záródala, a Slave To The System. Az irányvonal itt újra a nyitó Kings Of Lies-hoz hasonló. Kicsit a régebbi Danko Jones-t is eszembe juttatja, meg a Pepper Keanen időkbeli Corrosion Of Conformity-t. Van benne lendület, meg van azért amolyan sztóneres rész is felezésekkel, de a refrén viszi el igazán a hátán a dalt –konkrétan onnan a Danko Jones párhuzam-.
Ez a három szám is eléggé rendben van a VolumeFeeder-től. Őszinte, lendületes, és kellőképp koszos tíz perc ez, ami még úgy is szórakoztató tud lenni, hogy amolyan világmegváltó dolog, vagy nagy katarzis nem történik. Mindenesetre ha szereted a pörgősebb, tökösebb southern/doom/stoner rock zenéket, a VolumeFeeder meg ér egy próbát.
