Április 10-én végre nem szakadt az eső, sőt mondhatni eléggé kellemes időnk volt, pólóban simán lehetett császkálni kint. Hova érte meg ilyenkor elindulni? Mehettünk volna bármilyen kocsmába, vagy akár a haverokkal is ki ülhettünk volna, de nem ma! Ugyan is a Dürerben igazi Norvég underground legendák játszottak. Egyértelmű tehát, hogy hol telt ez a bizonyos szerda estém.  Na, és milyen volt ez a szerda este? Kattints tovább, és mindenre fény derül.

Dürer kisterem. Soha nem hangzik valami fényesen. Kíváncsi voltam hányan fogunk megjelenni eme rangos eseményen. A Facsés adatok szerint többen leszünk kicsivel, mint százan, de mondanom sem kell, hogy ezek az adatok megint hamiskásra sikeredtek.

Az estét nyitó In Vain zenekar eléggé korán már húsz órakor a húrok közé csapott. Számomra ők voltak a fő attrakció. Amit az új Aenigma albumon művelnek, az valami hihetetlen, és éppen emiatt érdekelt milyenek élőben. A néző szám eléggé elkeserítő volt. Hiába a srácok nem annyira bejáratott nevek még itthon, de akkor is, hogy összesen tizenöten. Mondjuk a koncert vége fele, még bejöttek páran. Sajnos a csekély nézőszám rá nyomta a bélyegét a koncertre is. A srácok igyekeztek beleadni mindent, de még sem volt az igazi. Félre értés ne essék, technikai szempontból marha jók voltak, csak látszott, hogy azért ez a csekély nézőszám őket is zavarja. Ráadásul a számok közti nagy hallgatás igen-igen kínos volt. Viszont élőben is marha jók! Az Against The Garve- Hymne Til Havet- Image Of Time trio az új albumról nagyon ütősen szólt. Látszik a bandán is, hogy beleéli magát, és tényleg élvezik, amit csinálnak. Külön kiemelném Andreas Frigstad-ot, aki olyan szinten visít/ordít a színpadon, hogy az, valami félelmetes! De tényleg, ordít rád, mélyen a bámul a szemedbe, és elszégyelled magad. Aztán lejön a színpadról, és olyan, mint egy barátságos kölyök kutya, akivel marha jól el lehet dumálni.

Rövid szünet, addig beszélgetek egy adagot a Mindenholottllévő Chino bácsival. Aztán irány vissza a terembe, mert már halljuk a motoszkálást. Színpadon a Solefald! Na, és akkor idáig volt az a pont, amíg elégedett voltam mindennel. Marha jó buli lehetett volna ez, ha…. Jó eléggé jól éreztem magam, de még sem vagyok teljesen elégedett.

Nem a zenészekkel volt gond, hanem inkább a hangosítással. Amikor full középen álltam, akkor nem is lett volna gond, csak a hangerő volt olyan szinten feltolva, hogy az egy ekkora teremben már fáj. Most lehet azzal jönni, hogy milyen gyökér vagyok, hogy a hangerőre panaszkodom, de egy ekkora teremben, ami itt volt az már szerintem sok volt. Ha meg egyet jobbra vagy balra léptem valamiből mindig túl sokat kaptam. Vagy a basszus tépte szét a dobhártyám, vagy a gitárok magas szólamai süketítettek meg.

Amúgy a hangulattal itt már nem volt gond. Kevesen voltunk, úgy negyven-ötvenen, de hát tényleg underground bandákról beszélünk. Cornelius Jakhelln igazi frontember. Viszi a hátán a produkciót, ahogy kell. Ami az In Vain számai közt hiányzott, az itt bőven megvolt. Amikor a kedves fiatalember magyarázott neki, halkan elmagyarázta neki, hogy csak angolul vagy sehogy. Maradjon csöndbe amúgy is, mert „dádá” lesz.

A műsor nagyon össze volt rakva, és egyszerűen látszott rajtuk, hogy ők is nagyon élvezik, hogy most itt vannak, és zenélhetnek. Aki nem tudná, egyik zenekar sem egy nagyon turnézós banda, ezért is volt kötelező lejönni egy ilyen estére. A Solefald hatvan percet játszott, amit maximálisan ki is használtak, és egy remek bulit nyomtak. Nem voltam soha nagy rajongójuk, most se leszek egy elvakult fan, de azért fogom hallgatni őket az egyszer biztos.

Aztán jött a Vreid, akik nekem egy kicsit tömör muzsikát játszanak. Az új albumuk a Welcome Farewell igazi, gyors, és lendületes zene, ami a koncertre is jellemző volt, de sajna a végéig nem tudtam maradni. Amit láttam azzal viszont roppant elégedett voltam, mert hozták azt, amit vártam. Remélem idén még sok ilyen ritka, jó bulinak a részese lehetek. Ja, és max respect annak a csajnak, aki nem hagyta magát a részeg idiótával szemben, és leöntötte, megpofozta! Béke, napsütés, és óvatosan a lépcsőkkel…

A képek nem a helyszínen készültek, és a zenekarok facebook oldalairól származnak.