Egy zenekar életében több fontos lépés is van. Most nem arra gondolok, hogy mikor kezdjünk el sörözni, próba előtt, próbán, vagy utána. Ennél azért vannak fontosabb lépések is, bár tény, hogy vannak, akik ezzel kezdik az egészet. A név szerintem még mindig részletkérdés, hiszen nézd meg…. Vannak olyan nevű bandák, amikről nem lehet tudni, hogy jó pofa vicc, vagy teljesen komolyan gondolták egy mámoros estén az illetők. Magyarul vagy angolul toljuk? Lényeges döntés ugyanis, mindegyiknek megvannak az előnyei. Magyarul könnyebb elindulni, ellenben kisebb piacon tudsz érvényesülni, ami ráadásul telítve van rendesen. Nézzük akkor most egy magyar szemszögből az egészet. Pontosabban a Budapesti Doublethink szemszögéből.
Mindig nehéz a helyzet, ha fiatal feltörekvő bandákról kell írni. Lelkesek, bennük van az a tűz, ami már belőlem hiányzik, ott vannak még azok a nagy vágyak, hogy majd befutott zenészek leszünk, de ez sajna manapság talán maximum a 0,00001%-nak sikerül. Értem ez alatt a tényleg befutott zenészeket, ne pedig egy-két albumos, kiadó által agyon sztárolt bandákat. De amúgy is, mi a fontos? Szerintem az, hogy szívből toljuk a muzsikát, ahhoz pedig nem kellenek nagy álmok.
A Doublethink most hozta ki az első három számos EP-jét. A srácok egy rendkívül friss zenekar, még nincsenek egy évesek sem, és még csak most lesz pénteken az első fellépésük, de bennük van a bizonyítási vágy. Akkor essünk is neki a három számnak.
A FACEBOOK oldalukon azt olvastam, hogy Avenged Sevenfold, Korn, Hammerfall féle zenéket kedvelik a srácok, ami néhol meg is jelenik a zenében, de inkább azt mondanám, hogy dallamosabb, egyszerűbb rock zene ez. Talán, mint a Rocken Dogs csak kisebben.
A Miben Higyek fel keltette a figyelmemet. A gitár sound nagyon bejött, ellenben a dob hangzásán bőven lehetne csiszolni. A basszus pedig eléggé el van nyomva, de első EP-től nem is kell csodákat várni. Ebben a dalban azt hallom, hogy nincs kiforrva, ellenben sokkal többet ki tudnának hozni belőle. A végéről viszont azt a „hörgést” nagyon hanyagolni kéne, mert egyszerűen borzasztó.
A Ne Kérdezd bontós témája, és az a kis katonás pergetés eléggé király. Sőt itt még az énekes, Dani stílusa is tetszik. Ez egy olyan kis lightosabb nyugodtabb darab, ami talán a három szám közül a legerősebb, a legjobban összerakott. Koncerten kíváncsi vagyok, hogy fog szólni.
A végére pedig itt a leghosszabb darab az Egy Emberi Élet. Itt már a háttér vokálok is jobban megjelennek, és a basszust is lehet hallani. Ellenben a szöveg egyszerűen nem tetszik. Tucat, hallottuk már, unalmas. Pont erről magyarázom, hogy ennél több kell, hogy kitűnj a tömegből.
A srácokat egyáltalán nem lehúzni akarom, sőt ez sem egy lehúzós ismertető akar lenni, sokkal inkább egy tanács, hogy mire kéne oda figyelni egy kicsit jobban. A következő kiadványra biztosan több időt kellene szánni, hogy jobban szóljon, mert ez kicsit sufni tuning. Az ének tanárt sem hanyagolnám, és rengeteget koncerteznék, jammelnék a srácok helyében. Szerintem sokkal többet is ki tudnak hozni ebből, mint amit itt hallunk. Pénteken pont a Zúzda kert felé fogok mászkálni, tehát lehet beugrom megnézni őket, hogy mit produkálnak élőben. Sok sikert kívánok nekik a jövőhöz, és ne adjátok fel soha!
