A Neck Sprain a magyar metal egyik nagy lehetősége volt a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején. A magyar rock mocsarából azonban nem vezetett előbbre az út, pedig bennük aztán bőven benne volt a potenciál egy szélesebb körű nemzetközi ismertségre is. Ennek ellenére három nagylemez után egy jó hosszú csend következett.
2012 szeptemberében azonban ismét összeállt a zenekar Bánfalvi Sanyi dobossal, hogy elkészítsék a negyedik Neck Sprain nagylemezt. Nagylemez végül is nem lett, de szeptember elején, több mint 7 év után napvilágot látott God's Snake címmel a zenekar 4 számos EP-je.
Valahogy eddig a nagy hajtásban elmaradt a hosszabb írás erről az anyagról, de most az ünnepek alatt több idő jutott a dolgok pótlására. A Neck Sprain a nevéhez méltó dalokkal jelentkezett most is. A szinte eredeti felálláshoz (Nagy Levente – ének, basszusgitár, Janó Mihály – gitár, Bánfalvi Sándor – dob) Áron "Apey" András énekes csatlakozott.
A végeredmény egy délies ízekkel, a Pantera lendületességével és az Alice In Chains mélységével vastagon átitatott EP. Áron Andris már sokadszorra bizonyítja, hogy az egyik legjobb énekes a hazai palettán. Hangjában ott van Anselmo karcossága és bárdolatlansága, de Layne Staley érzelmessége is. A ritmusszekció igencsak feszesen tolja az alapokat, persze Bánfalvi Sanyiról tudjuk, hogy az egyik legjobb dobos az országban. Janó Misi riffjei pedig élményszámba mennek és tényleg nyakficamot lehet kapni tőlük, ráadásul Varga Zoltán olyan soundot kreált hozzá, ami helyből leviszi az ember séróját.
Hogy a négy dalról is essen szó: a The Last Progress egy jó adag Pantera-t hoz egy kis déli ízzel nyakon öntve. A Blacken Tides egy lassabb darab, melyben grunge és a súlyos sztóner keveredik tökéletesen. A Goliath egy nagy parasztlengő, ami ha eltalál véged. Az EP-t záró címadó dal pedig a legszebb doom hagyományokban dörren meg.
Remélhetőleg a csapat nem áll meg itt, amit persze nagyban befolyásol, hogy Bánfalvi Sanyi a zenekar mellett főállásban Ákos mellett is dobol és a Magma Rise tagja is, Áron Andris meg ugye az Apey & The Pea dolgait is viszi. Az mindenesetre így is hallatszik ebből a négy dalból, hogy vérprofi muzsikusok messze átlagon felüli produkciója ez a négy dalos EP. Kár lenne itt megállni.
