Hogy rockzene-e vagy sem (az), amiben Bódi László, alias Cipő, a Republic együttes frontembere utazik, az néhányak szerint vitatható – azonban sajnos ez egyelőre mindegy. Ugyanis hogy ezt a kérdést majd egyszer egy ital mellett megvitathassuk vele, ahhoz az kell, hogy felépüljön súlyos szívbetegségéből.
Már évek óta küzd ezzel a problémájával, de sohasem volt még olyan súlyos a helyzet, mint múlt csütörtökről péntekre virradóra, amikor szívritmus-zavara keringésének összeomlását okozta és újra kellett éleszteni. Azóta - a szív terhelését csökkentendő – mesterséges mélyaltatásban tartották. Ma, azaz csütörtökön tervezik ébresztését, mely után az is kiderül: megúszta-e komolyabb károsodás nélkül a rosszullétet. (Fotó: Republic facebook)
Mi történik, ha egy együttesnek levágjuk a fejét? Na jó, nem csirkéről beszélünk; valami olyasmit akartam írni, hogy mi van, ha valamilyen oknál fogva eltűnik a zenekari fotóról a csapat tótumfaktuma? Alapvetően kétféle esetet ismerünk: először, hogy a társulat önmaga emlékzenekarává vedlik át. Rengeteg példát sorolhatnék, de nem kívánok visszaélni mások érzékenységével.




A Borsodi Hegyalja Fesztivál idén 14. alkalommal kerül megrendezésre. Az egyik legszerethetőbb hazai fesztivál évről-évre sokak kedvencét hozza el Magyarországra, ráadásul a rockerek szívének is nagyon kedves. A fesztivál főszervezője, Bukovinszky Béla ráadásul maga is hatalmas rockzene kedvelő, így már csak ezért is kerestük meg őt egy interjú erejéig, amiben persze a fesztivál múltjától jelenéig, a környezet védelmétől a megvalósult fejlesztésekig sok mindenről szó esett.
Az, hogy két férfiember összeáll és alapít egy zenekart, amit Pure Love-nak keresztelnek, már önmagában, alsó hangon is fura. Ha még hozzátesszük azt is, hogy Frank Carter korábban a Gallows, Jim Carroll pedig a Hope Conspiracy nevű HC punk bandákban gyűlölték a világot, kezd még szürreálisabb lenni a dolog. És ha ez még nem lenne így elegendő, a kőkemény punk helyett laza kis hard rock-ot nyomnak, hát izé. Hogy mi sült ki ebből? Az eredmény meghökkentő: egészen hallgatható és szerethető album lett az Anthems.



A Fish! – azt mondják – nem játszik döntetlenre, ha koncertről van szó. Nem is kell nagyon megfejteni, a cél a pozitív energiák, a humor és a fékevesztett mulatozás ötvözése, ahogy a rajongók mondják: "A Fish!-ről sajnos sok okosat nem tudok elmondani. Nem dolgoznak tornacipőt bámulós, több órán át értelmezhető, Facebook üzenőfalra kimásolható mélyértelmű szövegekkel, csupán feljönnek a színpadra, letépik a fejünket, dekázgatnak vele pár percig, majd bevisznek egy touchdownt." A derék férfiak új nagylemezen serénykednek, így a best of program várhatóan új dalokkal színesedik, 

A Neokhrome nem ma kezdte a szakmát, hiszen már 2004-ben albummal jelentkeztek – igaz akkor még nem így írták a nevüket - Manifestation of the Forgotten Subconscious címmel. Utolsó hangzóanyaguk a Downfall/Collapse 2007-ben jelent meg aztán kisebb csönd, melynek valószínűleg az is oka lehettet, hogy Peter D. Maniak énekes zenei nézetkülönbségek (de szép szóösszetétel) miatt távozott bandából.
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy cikk. Ezt a cikket az írója elkezdte, csinosítgatta, majd kicsit félre rakta érni. Aztán elfeledkezett róla… Majd jött a levél, hogy „Héé, haver, lógsz még egy lemezismertetővel”. Be is fejeződött az írás, készen állt a publikálásra, ám amikor ez megtörténhetett volna eltűnt a gépről az anyag. Eközben persze becsúszott egy vizsgaidőszak, meg jó pár anyag, amik kicsit jobban elkapnak, mint az adott zenekar, mert azok valahogy jobban a te stílusodat képviselik. De semmi gond! Abrakadabra csirubú-csiribá! Itt a Morning Kill „új” anyagának az ismertetője!