Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy cikk. Ezt a cikket az írója elkezdte, csinosítgatta, majd kicsit félre rakta érni. Aztán elfeledkezett róla… Majd jött a levél, hogy „Héé, haver, lógsz még egy lemezismertetővel”. Be is fejeződött az írás, készen állt a publikálásra, ám amikor ez megtörténhetett volna eltűnt a gépről az anyag. Eközben persze becsúszott egy vizsgaidőszak, meg jó pár anyag, amik kicsit jobban elkapnak, mint az adott zenekar, mert azok valahogy jobban a te stílusodat képviselik. De semmi gond! Abrakadabra csirubú-csiribá! Itt a Morning Kill „új” anyagának az ismertetője!

Ez úton is még egyszer sajnálom srácok, hogy ennyire elszúrtam az időt, remélem, azért kicsit kárpótollak titeket.

Mivel nem igazán az én stílusom ez a zene, így csöppet nehéz írni róla, régen se volt egyszerű, de megoldunk mindent. Reggel hallgattam a The Birth Of Complications EP-t a Miskolci négyesnek, és arra lettem figyelmes, hogy totál másképpen állok hozzá, mint régen.

Első hallgatásoknál eléggé egysíkúnak tűnt, olyan zenének, amiben semmi új nincs. Tény, hogy a srácok nem a világot fogják megváltani ezzel a metalcore/deathcore/death metál keverékkel, de van bennük ötlet. Vicces, mert amikor írok egy bandáról, mindig berakom az adott anyagot, és közben tudok még csili-vili ötleteket belevinni, de most úgy döntött a hangkártyám, hogy halál a majára, és ő inkább pihen egy kicsit.

De a lényeg az EP! Kicsit a hangzáson variáltam volna, még szöszmötöltem volna vele. A gitárok frankón a helyükön vannak, de a dob sound nekem nagyon nem jön be. Sokkal többet is ki lehetne hozni a zenéből, ha dob egy kicsit jobban meg lenne keverve, a pergő hang nálam nagyon sokat számít. Az ének/ordítás/sikítás/hörgés ki, hogy hívja néhol igen-igen karcos, agresszív, jó, de néha azt érezni, hogy egy kicsit erőltetve van.

A dalok. Van egy váza ennek a 6 dalos + 1 intrós kiadványnak, ami szépen visz magával, és nagyon fel tud pörgetni. Igaz ez különösen a hármas Never Be The Same Again-re, vagy az azt követő Dead Embrace-re. Porszívózáshoz nagyon tudom ajánlani az anyagot, olyan hamar kitakarítottam, hogy az, valami csoda. Talán a zenét a Casketgarden-hez tudom hasonlítani, akik a két ünnep között nagy hatással voltak a napjaimra, aminek még van hatása, így most a Morning Kill anyagát is jobb színben látom.

Lehet, úgy látszik, hogy nem jött be az anyag, pedig tetszik. Most kimerem jelenteni, hogy beraknám magamtól is. Technikával semmi gond a srácoknál, csak még kicsit gyúrni kell a készülő anyagot. Ha Pesten játszanak tuti lefogok mászni, és megnézem őket. Kíváncsi vagyok milyenek élőben. Ez meg már szerintem fél siker, ha így meggyőznek. Béke, Szeretet, Metal. A csapat előző anyagáról itt írtunk, írásunk tárgya pedig meghallgatható alább.